Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

mélynök által kijelentetett, mik épen a protestánsok hitvallása az országba hozandó vallonok, spanyolok, olaszok segélyével végkép kiirtätik, állítván, hogy Magyarország termékeny földjét inkább óhajtják vadállatok, mint kálvinista és lutheránus eretnekek lakásául hagyni. Továbbá a protestáns urak semmi hivatalokba nem alkalmaztatnak, semmi méltósággal nem díszítetnek föl; hanem a jezsuiták alattomos vádaskodásai által zaklatva, mintha számkivetésben volnának, remegésben töltik életöket. De mi mindennél több, a törökkel értekezletek tartattak a magyar nemzet kiirtása iránt; miszerint a köztük levő békének az elpusztított honi földön, a sivatag legyen őre. Mindezt elfogott levelek tanúsítják. A vallásuk kiirtásától félő nemzetek s tartományok tehát egyesültek kölcsönös fentartásuk végett. Engem pedig magyar nemzetem, melyhez vérségi kapocs, vallási közösség, szoros szövetség s ama hála által, melylyel iránta a mult években versenytársaim ellen nyert védelemért tartozom, egyaránt lekötelezve érzem magamat, indított reá, hogy e körülményekben segedelmére siessek. Ezen okból — jöttem én fegyveresen Magyarországba; királyi méltóságról, az ország elfoglalásáról szó sincs közöttünk; a népek s országok, kivált pedig a magyar nemzet java, az elnyomott vallási szabadság kérdése forog egyedül fenn, s emez is nem ugy, hogy valamelyik vallás kiirtassék, vagy csak meg is sértessék, hanem hogy valamennyinek egyenlő szabadsága helyreállítassék." „Legnagyobb reménységét (Frigyes, a cseh ellenkirály) — irja a nagy költő Schiller *) — Erdély fejedelmébe, Bethlen Gáborba helyezte. Ausztriának és a katholika egyháznak ezen rettenetes ellensége, meg nem elégedvén a maga fejedelemségével, melyet törvényes urától, Báthory Gábortól, a törökök segitségével ragadt el, mohó vágygyalkapott az alkalmon, az osztrák fejedelmek rovására hatalmát nagyobbíthatni, kik őt Erdély uralkodójául elismerni nem akarták." Igy a történész-költő. Szavaira szolgáljon válaszul Bethlennek — Horváth után idéztük — saját levele; a ki pedig ezt — önvédelem levén — elegendő bizonyítványnak tartani nem akarná, utaljuk a Kassán egybegyűlt rendek végzéseire, kik Bethlenhez hasonlóképen nyilatkoztak. *) Fr. v. Schiller. Gesch. d. dreiss. Krieg. Sämmtl. Werk. 1858. kiadvII. köt. 137. 1. *