Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

nyerjen, azon eredménye lett, miszerint 1844-ik év mart. 25-én uj leiratot küldött a kormány a vallás tárgyában, mely azonban lényegére nézve hasonló volt a már érintett 1843-diki jul. 5-én kelt leirathoz, miután ezen leiratában is a kormány ragaszkodott ahoz, hogy a vegyes házasságokból származott gyermekek vallásának meghatározása a házas felek kölcsönös szabad egyezkedésének tárgya legyen s ez egyedül magán szerződésnek tekintessék. A kormány és a törvényhozás utjai és nézetei tehát e tekintetben elváltak egymástól.— A kormány vonakodott hozzájárulni oly törvény szentesítéséhez, mely szerint a vegyes házasságból születendő mindkét nembeli gyermekek az apa vallásában neveltessenek ; a törvényhozó Eondek ellenben védték ezen pontot, mivel ezen utat vélték legez élszerübbnek annak elérésére, hogy a gyűlölt reversalisoknak oleje vétessék. — A vallásügyi viták tehát ezen leirat következtében megint fölelevenültek. — Az alsóház 1844-ik év [május 14-én kezdó meg a feletti tanácskozásait, melyek öt napig tartván május 18-án a borsodi indítvány elfogadásával végződtek. — „A hely, melyen állok, szent"—igy kezdé indítványozó jeles beszédét maj. 14-én Palóczy László, Borsodnak érdemes követe.— „E szavakat hallá" — úgymond — „egykor hangzani a csipkebokorból a zsidók hajdani tőrvényhozója s e szavaknak felséges jelentését érzi ő is e jelen ünnepélyes helyen és pillanatban."— Azután a magyarhoni protestanstismus múltját érintve, mely vérrel van áztatva II.-ik Lajostól II.-ik Józsefig, belebocsátkozik a kir. leirat taglalatába, nyomasztóbbnak monda ezt, ama másik, jul. 5-dikén kibocsátottnál, — mert az ebben levő határozatlanság, széles kapunyitás, oldalajtó mégroszabb mint ama volt; mert ennek azon rendelete, miszerint a házasok szabadon egyezkedjenek gyermekeik neveléséről, de az egyességeket kény szerint felbonthassák, erkölcstelenségre utat nyitó, s ugy a természeti mint hazai törvényekkel ellenkező. Ezen alkudozási, egyezkedési szabadság által a protestáns fél is, önvédelemre levén szorítva, kénytelen lesz proselyta-vadászatra vetemedni, mi a protestantismus tiszta szellemét megrontaná. — A szónok tehát megmarad az előbbi törvényjavaslat mellett, annak elfogadását ismételve is sürgettetni kívánja; a kir. leiratban foglalt szép és szent elvet azonban, t. i. a. lelkiismereti szabadság, vallásos egyen-