Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

csak azt parancsolja, a mi moraliter és physice lehetséges, az igazsággal sem, mert ha egyes embernek nem volna szabad gyermeke neveltetéséről eleve rendelkezni, ugy azt törvény által, mely nem egyéb, mint a közakaratnak kijelentése, sem lehetne elhatározni, hogy melyik vallást kövesse a még nem született gyermek stb." Felesleges szószaporítást tennénk, ha a többi érsekek és püspökök beszédeit idéznők, mert ez értelemben mozgott az mind. Azon férfiak közül, kik a felsőháznál mondhatni fejei és képviselői voltak a protestáns egyháznak, — és az evangélikus ügyet melegen és buzgón ajánlották a felsőtábla figyelmébe és pártfogásába, kiemelendők főkép gr. Zay Károly és gr. Teleki József, koronaőr és szabolcsi főispán. „Ha valaha, most" — úgymond gr. Zay Károly dec. 30.-án tartott beszédében — „búval lepi el szivét szónoki tehetségének gyarlósága. — Nagy az ügy, melyért a szellemi küzdtérre száll, hol a diadalnak jutalma honunk közboldogsága. — E szent ügy a vallásbeli egyenlőség. Ezt keresztyén társaknak megadni szent kötelesség, és csak az akaratosság s türelmetlenség késhetik azt a protestánsoknak megadni. Csak ott fejlődik a szabadság és erkölcsiség, hol kiki szabadon gyakorolhatja vallását, hol pedig a türelmetlenség az embernek ezen legszentebb jogát elfojtani törekszik, ott egyenetlenség forrong, mely annál dúlóbb, mennél nagyobb felsőséget követel egy vallás a másikon ; mert minden kényhatalmak közt az egyházi a legsanyargatóbb, mely lebilincseli nemcsak a testet, hanem a lelket is; hol a polgári kötelesség egyenlő, Ott a jogoknak is egyenlőknek kell lenni, nehogy az erősebb kedvező állását a gyengébb elnyomására használja. Korunk felvilágosodott gondolkozása a külön vallásúak korlátozását ellenzi, mert átlátja, hogy az által az emberiség eredeti jogai sértetnek, politikai meghasonlások tápláltatnak, és így a nemzet és kormány java veszélyeztetik. Igy tehát a kormányra nézve is csak kívánatos lehet a vallásbeli egyenlőség; de a kath. egyház sem sértetik meg, mert dogmáit a protestánsok megtámadni, világi javaiban osztozni nem kivannak, csak a törvény előtti egyenlőség kivívása törekvésük czélja. Mélt. főrendek! tudjuk hogy e diszes körtől a szűkkeblűség és elfogultság távol van, és így bizton reméljük, hogy e szent ügyben testvéri kezet fognak azokkal, kikkel egy az iste-