Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

az üzenetet egész kiterjedésben,—s az utóbbi kiterjesztetni kívánja a görög nem egyesültekre nézve is, miután azok a reversalisok kérdésében hasonló helyzetben vannak az evangélikusokkal. Deák Ferencz Zalamegye követe is hallata bölcs szavát e tárgyban: „A mi az egészet illeti" —úgymond — „statustekintetben legna. gyobb hibát az államok akkor követtek el, midőn legelőször a vallás dolgába avatkoztak; az államnak elég arra felügyelni, hogy a polgári társaság czéljával ellenkező vallások ne legyenek; a mely állam ebbe mélyebben belo ereszkedett, mindig megadta az árát. E hibát azonban Európának minden statusai elkövették, a bajban már benne vagyunk, nincs máshátra, mint ezen az úton vigyázva járnunk, hogy ujabb hibát el ne kövessünk." Az üzenetben foglalt sérelmeket szóló nem csupán protestánsok, hanem az egész ország sérelmeinek tartja, mert a lélekismeret szabadsága és a törvények korlátozását tárgyazzák. De miután ezek a mult országgyűlésen már eléggé kifejtettek, ugy hogy küldői nem láták szükségesnek e tárgyban uj utasítást adni, hanem csak az üzenetre hivatkoztak; szóló véleménye az: hogy mivel ellenzésre ugy is alig talál, küldessék át az üzenet a mint fekszik, nehogy ezen élénk sebek isméti felvakarása ujabb súrlódásokat szüljön; majd elválik, mit mondanak a főrendek? Akkor lesz inkább szükség hozzá szólni. Általános helyeslés fogadá az ellenzék vezérszónokának szavait; de utána csaknem minden megyének követe, habár röviden, elmondá küldőinek utasítása értelmében az üzenet pártolását. Szentkirályi Móricz, Pest vármegye követe nemcsak az üzenetet egész épségében, —• hanem a bácsi indítványt is a görög nem egyesültek tárgyában támogatja s kívánja, hogy az unitária vallásnak törvényesítése az egész országra nézve szintén kimondassék. Nagy Pál, Sopronmegyének nagyhírű követe s az ellenzéknek ősz bajnoka is elmondá véleményét e kérdésben. — „Sopron rendéinek," úgymond, „régtől fogva legfőbb törekvésük volt ezen vallás, nyelv s több ily tekintetben elszórt nemzetet egyesíteni, annálfogva mindazon indítványt, mely ide czéloz, mindig forrón pártolták. — Nem lehet ugyanazon véleményben, hogy egy még nem született lénynek mily vallásban neveltetése felől a szülék ne egyezhetnének, mert azt a törvény is előre rendeli, mit tenni a statusnak kötelessége; csakhogy majd ha az érett kort eléri, megengedtessék neki meggyőződé-