Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

Az általános többség azonban — mint érintők — az eredeti törvényjavaslathoz hiven kijelenté a főrendeknek, hogy épen azon okból, mely a jövőre nézve szükségessé teszi a reversalisok eltöröltetését, kívánatos azoknak megszüntetése a múltra nézve is. — Hogy a vallás s lelkiesméret szabadsága s ennek alapján egyik vallásból a másikra való szabad átmenet nem ellenkezik a kath. egyház elveivel és hittanaival : hivatkozik a válaszüzenet Bajorhon és Belgium példáira, hol ez meg van engedve. —• A papság azon állításainak megczáfolására, melyeknél fogva a vegyes házasságok felbonthatók nem lennének: hivatkozik az alsóház nemcsak azon törvényekre, melyek szerint ez Austriában megtörténik, hanem a tridenti zsinatnak szentségekről szóló végzéseire is. — És midőn a kath. papság a tridenti zsinatnak ezen végzését azzal mentegeté, hogy ez a Moreában — Göröghonban — lakozó számos görögök kedvéért hozatott: azon természetes feleletben részesült, hogyha egy helyen, másutt is lehet helyt adni ily kivételnek és kedvezménynek, ha azt a viszonyok és körülmények kívánatossá teszik. Az alsóháznak ezen válaszüzenetét május 15.-én vette tárgyalás alá a felsőház. Anélkül azonban, hogy az alsótábla válaszában foglalt okokra és érvekre czáfolólag feleltek volna, — anélkül, hogy azok komoly tanácskozásuk tárgyát képezték volna, egyszerűen tagadólag feleltek a főrendek:hogy a már kimondott elvekhez szorosan ragaszkodnak, miután mindazt megtették, mit a vallásbeli sérelmek orvoslása, a legjobb sikerrel gyakorlott szokás, a fennálló törvények szelleme és a törvényhozó testületnek előrelátó gondossága megkívánhat. Méltó felindulással vették az alsóház rendéi a felsőtábla ezen tagadó válaszát. Most már a főrendek makacs, SZÍVÓS ellenzése folytán országos és nem csupán felekezeti lévén ezen ügy : mind sűrűbben és hevesebben emeltek hangot az alsóháznak protestáns vallású tagjai a veszélyben forgó 'vallásügy mellett. — Maj. 20*-án tartatott ülésben tehát az alsóház keményen kikel a főrendek azon eljárása ellen, mely puszta tagadást állít okok és érvek ellenébe, mely tiltakozás, ha folytonosan s minden ügyben e módon nyilatkoznék, a haladásnak és előmenetelnek megölő betűje leend. „Nem állhatom már tovább," így fakadt ki Kölcseynek szelid lelke — „nem titkolhatom el keserűségemet, melyet egy méltó magyar sajnosán s lélekrázólag érez. A hon java, vallásunk romjai alól elroncsolt hangon kiáltok segedelmet s egyszersmind boszút, panaRajz. a magy. prot. tőrt. - 13