Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv
De a követek nagy többsége változatlanul kívánta meghagyatni ezen pontot, s annál inkább ragaszkodott hozzá, mivel köztudomás szerint Horvátországban az óhitűek a katholikusokkal egyenlő polgári jogokat élveztek, — és a zsidóknak is ott szabad lakás volt megengedve. A vita, a szellemi harcz tehát ismét megújult ezen pontnál. — A szemelynök végtére, tartván a komolyabb következményektől, nehogy a szenvedélyek lángja ismét felcsapjon és elharapódzók, — maga ajánlá a javaslati pontnak elfogadását. — A pécsi káptalan követe ez ülésben az egész egyházi rend nevében benyujtá ugyan ünnepélyes óvását általán az egész törvényjavaslat ellen; azonban az alsóház ezt mellőzve végeztetett, hogy a törvényjavaslat elfogadtatok s mint üzenet a felsőháznak átküldetek. Nem lehet érintés nélkül hagyni azon körülményt, hogy a törvényjavaslatnak ezen utoljára megvitatott pontja volt első oka azon szomorú meghasonlásnak, mely Magy ar- és Horvátország között keletkezett. Ugyanis a r. kath. papságnak, mely Horvátországban különösen gazdag s befolyásos, ez szolgált fegyverül és eszközül a konkoly elhintésére, az ellenszenv szítására és a kedélyek felizgatására Magyarhon ellen, — elhitetvén a néppel és ugy adván elő a dolgot: miszerint a magyar törvényhozás csak azért ragaszkodik oly erősen ezen ponthoz, hogy a protestáns lakosok betelepítése folytán a magyar nemzetiség mindinkább nevekedjék a horvát nemzetiség rovására és elnyomására. (Lásd: Horváth Mihály: Huszonöt év történelmének I. k. 329. lap.) Tudjuk, hogy a testvéreknek, egy anyaország gyermekeinek, kik nyolcz századon át kölcsönös szeretettel és támogatással hiven megoszták egymás között a kapcsolatnak terheit és örömeit, — ezen szomorú meghasonlása, mily végzetteljesen nehezült 1848.-ban a nézeteiben egymástói különvált testvérnemzetre. — És a sok ártatlan kiontott polgári testvéri vérre tekintve vissza, midőn a testvér testvérét gyilkolá ilynemű izgatások folytán, — az ügyefogyott özvegyek és árvák jajait, panaszait, keserves könyűit számba véve, — valljon ki ne fogná kárhoztatni a jezuitismus elvét, melynél fogva a czél szentesíti az eszközöket? Ha a protestánsok nem minden tartózkodás és aggodalom nélkül néztek elébe a vallásügyi tárgyalásoknak még a szabadabb szellemű alsóháznál is, hol úgyszólván biztos győzelemre volt kilátás; ha ezen tartózkodás és aggodalomnál fogva kérték a protestánsok Beőthyt,
