Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

bezárták, hogy kissé lehűtse izgatott vérét és kedélyét, — hideg börtönbe vetették, mert nem akart javulni, mert — mint mondva volt — makacskodott. — Utoljára is könyörült sok esetben, mint a bihari indítvány is érinti — ide stova hányatott lelkén a mindent kipihentető halál, hogy elvigye lelkét oda, azon Ítélőszék elébe, a hol nincsen személyválogatás. S hogy némi fogalmunk legyen, mily nehézségekkelés akadályokkal kellett megküzdenie annak, ki a r. katholika vallásból kitérni kívánkozott, mutatja egyebek között a budai vallásügynöknek azon hivatalos jelentése,hogyl838.-ikévjulil.-jétő'11839.-ik év június végéig 103. folyamodó közül, csak 20. személynek adatott meg az áttérési engedelem. A protestánsok több ízben járultak panaszaikkal küldöttségeik által a nádor és király elébe, s ha itt ott nyertek egyes más esetben orvoslást, a baj nem volt gyökerében orvosolva, mert a sérelemnek okai, a törvényellenes kormányi rendeletek fennállottak. Magára az országgyűlésre is csak aggodalomteljes szívvel tekintettek a protestánsok ez időben. — Fris emlékezetében volt a két testvér evangélikus egyháznak, hogy a befolyásos főpapság és a vele tartó zászlósurak, — 1830.-ban is hevesen ellenszegültek oly törvénynek, mely Horvát- Tót- Dalmátországokban a birtokjogot és hivatalképességet a protestánsoknak megengedé. — Nem feledték el a protestánsok, hogy az 179%. 26. törvényczikk hozatalát is megakarta buktatni a r. kath. főpapság, sőt különnyilatkozatban benyújtotta ünnepélyes óvását és tiltakozását ellene, s csakis az igazságos fejedelem II. Lipótnak lehet köszönni, hogy ezen ellenmondás daczára létesült a sokszor emiitett 26. törvényczikk. Ezen előzményekből, — melyek épen nem valának olynemüek, hogy kecsegtető, reményeket táplálhattak volna, megmagyarázható a protestáns egyház azon vonakodása, miszerint panaszaival a honatyák elébe járuljon. De a mit a protestáns rendek, nem bízván az eredményben, vonakodtak, nem mertek megtenni; a zászlót, a bátor kezdeményezés és felszólalás hangját megtéve és megragadá helyettök más, még pedig r. katholikus férfiú. — Es ezen férfiú, kit sem a protestánsok aggodalmai, sem a kath. papság Ígéretei nem bírtak eltántorítani utasításának követésétől, — ezen a vallásügynek bátor kezdeményezője és indítványozója volt: Beöthy Ödön, Biharmegye követe s az alsóháznak kétségkívül egyik jelesb szónoka és dísze, ki ez időtől fogva 3.