Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv

egyház kebeléhe ugy, hogy ezen maga Ferencz császár és király felin­dult és megbotránkozott, s ez eseményekre nézve nyilatkoztatá ki a r. kath. helytartótanácsos s későbbi kanczellár gr. Pálffy Fidél: hogy ó' főbe lőne mindenkit, ki az ő gyermekeit, mint Laazon, elrabolni merészkednék. És sikertelenek valának a protestáns egyháznak csak nem éven­ként megújuló panaszai és előterjesztései ezen sérelmek ellen. Ered­mény nélkül hangzanak el a megyék gyakran erélyes feliratai ezen visszaélések ellen, melyek a törvénybe ütköztek. — Az alkotmány szünetelt, országgyűlés nem tartatott, és így el lévén vágva az orvos­lásnak biztos útja, a kormány háborítatlanul folytatá megtámadásait a protestáns egyház ellen ugy annyira, hogy midőn 1817.-ben Balogh Péter és gr. Teleki László a franczia háború lezajlása után Bécsbe in­dulának előadandók az egyház sérelmeit, — nyiltan bevallhaták az ország nádora előtt, kinél előbb tisztelegtek Őt is küldetésök czéljáról értesítendők, hogy a 26.-ik t. czikknek alig van pontja, mely több­szörösen meg nem sértetett volna. Mi volt e folytonos zaklatásnak és háborgatásnak természetes kifolyása? A nyáj, melyet ragadozó farkasok környeznek és hábor­gatnak minden oldalról, biztosan nem legelhet. — A protestáns egy­ház, így szakadatlanul küzdve a lételért, a midőn a legtöbb erejét és figyelmét az önvédelem vette igénybe, nagyon természetes, hogy ben­sőleg szellemileg nem terjeszkedhetett, hogy szent hivatásában, a szel­lemi erők fejlesztésében, — több tekintetben hátramaradt, s hogy a kormány e szellemi téren is gátolta előre haladását, bizonyítja azon körülmény, miszerint a pozsonyi tanári karnál letett, a londoni bibliai társulat által a szegények számára ajándékozott Szentírásnak 700. példánya, felsőbb parancs folytán, a pozsonyi tanács által lefog­laltatott. Ez rövid, dióhéjba foglalt történeti képe és helyzete a magyar­honi protestáns egyháznak, melynek ügyét az ujabbkori magyarhoni országgyűlések oly erélyesen felkarolták és a vitatkozások e tárgy felett gyakran keserű, heves ingerült fokra emelkedtek. — Szükségesnek vél­tük ezen képét és helyzetét az egyháznak, habár lehető rövid vonások­ban, érinteni, ha a tanácskozásokat s vallásügyi tárgyalásokat, melyek e helyzetből indultak ki, a magyarhoni országgyűléseken kellő figye­lemmel kisérni, felfogni, méltányolni akarjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents