Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VIII. Gyászlapok a magyar protestáns egyház mult századi történeteiből. Hatvani István után Révész Imre, toldalékkal Fabó Andrástól

Oka ez nagy királyi haragnak volt, mivel 1770. esztendőben, Karába nevű térito pap, ki Tamásfalvában lakott már két esztendő alato és innen bement processióval Űrnapján (Rimaszombatba) s prédikállott5 tehát utána való]vasárnap ismét nagy sereg embert öszvegyüjtött és beindult a városba, de az emberek azt hirlelték, hogy ők a templomot elvenni mennek: így a közönség felzúdult és a processiót tevő pápista emberekre ütött; azokat ütötték, verték és visszahajtották, a lobogó zászlókat az asszonyok tojással s holmi egyetmással hajigálták. A prédikátoroknak ezt roszalták: miért hogy ők a népet nem csendesítették? A bíráknak hasonlóképen.. A férfiak és asszonyok közül tizenöten rabságra ítéltettek, némelyek öt, mások négy és három [esztendői rabságra. Az asszonyoknak, kik nem nemesek, a rabság elein harmincz korbács adódott, mikor eleresztik ugyanannyival fognak büntettetni. Vitettek a vármegye tömlöczébe Kemenczére,Nagy-Hontba a Garam mellé. Igy lett oda egy a legszebb s legtisztább, magyarországi reformata ekklézsiák közül! A térítő pap Karába jutalmul plébánosnak állíttatott be s tétetett esperesnek, sőt már a szepesi káptalanban kanonoknak is. Ez fog lenni minden protestáns ekklézsiáknak a sorsa Magyarországon. Reá várják, mig olyas okot adnak, hogy megsemmitsék a vallásgyakorlatot. Toldalékul a rimaszombati, föntebb leirt eseményhez érdekesnek találtam a magyar királyi helytartótanácsnak 1771.-ki april 9.-kén kelt, Hontmegye közönségéhez írt és másolatban a pesti nemzeti múzeumban levő következő intézményét közleni: Méltóságos, főtisztelendő st. Azok, melyeket a Rimaszombatban működött térítő pap és római katholikus nép ellen az ottani akatholikusok által iszonyú botránynyal és ritka példával megkísértett és támasztott zavargásról, a periratok fölterjesztésével, czímzett uraságtok ide följelentettek, innen ő szentséges császári királyi apostoli fölségének alázatosan felküldetvén, ő szentséges fölsége következő legkegyelmesb császári királyi rendeletet méltóztatott kiadni, úgymint: A bővebben megvizsgált s egymással egybevetett periratokból világosan derülvén ki az, mit a városi tanács sem tagadhat, hogy a rimaszombati helvét vallású lakosok e botrányos zavargást a közbéke megzavarásával és a szabad menevéd vakmerő megsértésével támasz-