Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

Öt évvel később a kor és fogság sanyarúságai által me gtört aggastyán azon hitben, hogy a bosszúnak már elég ideje volt, magát kielégitettnek tartani, maga járult folyamodásával a trón zsámolyához. E folyamodásban szívrehatólag könyörög, hogy élete hátralevő cse­kély részét csöndességben és ő fölségeért az éghez küldendő imád­kozásban szabadon tölthesse. Ez is hasztalan!. Csupán egyetlen egy reménye maradt még, az utolsó — a halál. Be is következett ez; de még a fóldi nyomorúságot megszüntető e szomorú megmentő sem jöhetett nyugodtan azon férfiúhoz, kinek egész élete csupa hányattatás volt. 1740-diki septemb. 17.-kén, mi­dőn végórája közeledett, két jezsuita jelent meg börtönében, kik még utolsó kisérletet akartak tenni, hogy vallott hitében megtántorítván, a római egyházba térésre rábírják. De annál, ki annyi vészt, vihart állhatatosan kiállott, e fortélyos mesterkedésöknek is meg kellett hiúsulnia. Meggyőződvén erről, erőszakhoz nyúltak, s a már tehetet­lenné vált vonagló öregnek szájába erővel tömték' be a megszentelt ostyát. 0 azonban ekkor sem nyelte le, hanem szájában tartva, kiadta nemes lelkét. De a jezsuiták sokkal ravaszabbak voltak, hogy e körül­ményt is saját dicsőségük emelésére ki ne zsákmányolják. És csak­ugyan halála után azon hírt teijesztették el, hogy Krman haldoklása közben pápistává lett. A mijavai mozgalomnak fönebb idézett leí­rása, *) Schmaltól eltérőleg, Krman halálának idejét september 22. és 23.-ka közti éjjelre teszi; azon jezsuiták egyikét pedig, kik utolsó ízben hozzájővén, az erőszakot végrehajtották, Weissmeyer József­nek nevezi. Hogy az áttérítési mesének annál nagyobb hitelt szerezzenek, nem csak hogy nagy ünnepélylyel temették el, és pedig a pozsonyi róm. katholikus templomok' egyikében**), hanem díszes sírkövet is állí­tottak emlékezetére. A mijavai forrongás leírása hozzáteszi, hogy ugyanazon páter Weissmeyer, ki az üldözés kiszenvedett áldozata kimultánál oly jézusi szellemben szerepelt, oct. 2-dikán a jezsuiták templomában magasztaló beszédet mondott Krman emlékezetére *) Descriptio seditionis Mijaviensis. **) Melyikben, nem könnyű meghatározni, miután némely forrás a főtem­plomot, mások pedig a jezsuiták (értsd a pozsonyi főtéren levő és az evangeli­cusoktól 1672. jul. 18. elrabolt) templomát említik, mint Krman porrészének nyughelyét. Kajz. a magy. prot. tört. ; A A

Next

/
Thumbnails
Contents