Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

Ap. csel ek. 5. 39. szerint ez is elegendő tanúbizonysága isteni eredetének, a kegyelmes isteni gondviselés intézkedett, hogy a jó ügynek e tántoríthatlanbajnoka végkép áldozatul ne essék. Szövetkezvén ugyanis Miksics Jánosbörfcönőrrel, ki bizonyosan Krman ártatlanságáról meg volt győződve, sükerült paraszt ruhába átöltözködve, menekülnie. Első megállapodási helye Mijava volt, hol hozzá, mint hü pásztorukhoz, ragaszkodó híveinél menhelyet találván, itt három napig tartózkodott. Azonban belátván, hogy a huzamosabb itt maradás mind magára, mind szállásadóira veszedelmessé válhatnék, valamint azt is, hogy szerencsétlen hazája nem adhat neki biztos menedéket, Siléziába innen Eausitzba vonult, honnan rövid idő múlva Drezdába került*). Igy volt kénytelen csaknem egész hat évig hazátlanul külföldön bolyongani, mint a vallási türelmetlenség és vakbuzgóság nem ugyan első, de nem is utolsó áldozata. Miután azonban 1705. nov. 22.-dikén a szövetkezett rendek által kinevezett biztosok a zsolnaiaknak a nagyobb templomot visszaadták volna, **) e tekintélyes gyülekezet Krmant hívta meg lelkészéül. Mely meghívást elfogadván, már a következett évben superintendensnek is választatott, mely méltóságba Pilárik István superintendens igtatta. De e választásnak a lelkészek egy része azon oknál fogva, mivel nagyobb részint csupán világiak befolyása folytán történt, ellenmondott. Krman azonban ennek daczára nagy buzgósággal és nem süker nélkül viselte főpapi hivatalát. Mint ilyen voltjelen 1707-ben a rózsahegyi zsinaton, valamint hogy *) Megjegyzendő itt, hogy a mijavaiak a hozzájok rendelt róm. kathol pappal nem levén megelégedve, ezt elűzték, s ismét evang. isteni tisztelete, hoztak be. GrófErdődy ezért az úri szék elé idézvén őket, miután ott meg nem jelentek, három század lovas katona küldetett nyakukra, ezek mindaddig ott maradván, mig a templomot ismét át nem adták. **) L. e visszaadási okmányt: Kegesta Visit. Canonicae Eccl. evang. A. C. Trench. Liptov. stb. KI. 253. 1.. Az átadási okmány után a következő jegyzet áll : Post restitutionem templi Solnensis, non multo tempore, deprehendimus supra ianuam templi parochialem Inseriptionem IHS. calce incrustatam, eamque curavimus renovari per pictorem. Erat vero talis : Nunquid spelunca latronum facta est domus ista, in qua invocatum est nomen meum in oculis vertris ? Ego, ego sum, ego vidi, dicit Dominus. Jerem. 7, 11.. Apparuerunt etiam litterae vetusfÄjres, continentes nomina Senatorum. quit teroplum illud reformaverunt. Anno Í5* (Az évszám vége és a nevek nincsenek meg.)