Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VI. Az 1681-dik évi soproni országgyűlés, különös tekintettel a soproni evangélikusok egyházi viszonyaira. Gamauf után Kolbenheyer Móricz

VI. Az 1681-dik évi soproni országgyűlés, különös tekintettel a soproni evangélikusok egyházi viszonyaira. Gamauf után közli Kolbenheyer Móricz, soproni ev. pap. Legközelebbi okot szolgáltattak ezen országgyűlésre az egész birodalomra nehezült nyomor és a mindenfelé elharapózott pusztító zavarok. Lobkovicznak leigáztatási tervei, Szelepcsényi kegyetlenkedéseiésAmpringenméltatlankodásai fellázíták a kedélyeket, úgy hogy már 1672-ben jelentékeny sereget képeztek az Erdélybe menekült elégületlenek, — évről évre szaporodtak s később Lengyel- és Francziaerszágból is hatalmas pártfogást nyertek. Gróf Tököly Imre, mint a nemzetiségnek és vallásosságnak előharczosa 1678-ban élére állott az elógületleneknek, mi által a sereg még tekintélyesebb és rettentőbb lett. A Tököly által kitűzött nemzetiség zászlaja alá az ország rendéinek nagy száma, — a vallásosság lobogója alá pedig a protestánsok sereglettek, kiknek erőhatalom által elvett templomaik visszaadattak s letiltott vallásgyakorlataik újra megengedtettek. Igy megerősbülve, rövid időn csaknem egész felső Magyarországot meghódította Tököly, a bányavárosokban a császári kincseket lefoglalta, s midőn védelmére már a törökök és Apaffy erdélyi fejedelem is felállottak: az országot annyira fenyegette a végveszély, hogy az országgyűlés megtartása mulaszthatlanná vált. A klérus megtett ugyan mindent, sőt annyira biztosnak hitte az országgyűlés meggátolhatását, hogy még akkor is kételkedett annak egybegyülése felől, midőn az már hirdetve volt. Egy jezsuita a soproni Mihálytemplomban igy prédikált: „sokat beszélnek az országgyűlésről, de én a nyakamat teszem rá, hogy nem lesz meg," — a kalocsai érsek és győri püspök Széchényi György pedig így szólt: „de hiszen míg egy plebanus él