Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula
nagy szívességgel fogadtattak, étel és itallal megerősítették magokat közös ima és ének közt elmondván a 116-dik zsoltárt az aladmirál hajóján tölték az éjszakát. *) Lányi az örömünnepet, t. i. 1676. febr. 11-két következő chronostichon által megörökité : „LVX fVerat LVnae rVtILans VnDena seCVnDae VInCtVs qVa VICtor soLVItVr ILLe Ioseph." * + ) Másnap Ruyter fó'admirál elé vezettetvén, ez a lehető legnagyobb szívességgel fogadván őket, kinyilatkoztatta, hogy „minden győzelmei között egysem szolgált neki annyi örömére, mint Krisztus ez ártatlan szolgáinak elviselhetlen járom alóli felszabadítása." Visszautasított minden hálálkodást, mert — úgymond — „Istené a dicsőség ; ő az, a ki szabadságotokat visszaadta: magam csak eszköz voltam annak kezében !" Időközben Hammel Bruiniux-, az egyesült államok bécsi követének folytonos közbenjárása és szorgalma által sikerült végre azt kieszkö^ zölni, hogy I. Leopold császár következő udvari rendelvényt bocsátott ki 1676. márcz. 20-kán: '**) „0 felsége, szeretett barátai és szövetségesei, az egyesült németalföldi államok közbenjárása folytán, azoknak kérelmére hajolván, jónak látta, hogy a magyar protesC papok, kik a gályákra elitéltettek vala, másokkal együtt, kik velők el voltak fogva, szabad lábra állíttassanak, ha aláírás által lekötelezik magukat arra, hogy soha üldözőiken boszút nem állándnak, sem hazájukba soha vissza nem térnek, f) *) Fabó-Schmal IÍ.,262. Merle d'Aubigné 271.. **) Fabó-Schmal II. 262.. ***) Kurzer und wahrhaftiger Bericht p. 29. 30.. f) Miután egész Európában még a jobblelkü római kath. hivek is undorral fordultak el a magyar r. k. klérus által előidézett ezen iszonyoktól ; jónak látták ez üldözések szerzői következő czimü könyvet kiadni : „Extractus verus e brevis, quo candide démon stratur : Acatholicorum Praedicantium ex Eegno Hungáriáé proscriptionem et degradationem, factam esse respectu rebellionis, non autem respectu religionis: eosdem praedicantes non in genere, sed in specie convictos •), judicatos ac legitime esse condemnatos. Tyrnaviae 1675." melyben Kellio Miklós jezsuita , Lapsanszky álneve alatt azt igyekszik kimutatni, hogy nem a vallás, hanem felségsértés következtében történt a prot. papoknak a gályákra elítéltetése. Azonban felelt erre, a Nápoly felé való útjában, Liserna városa mellől ») (A mi már az idő rövidsége miatt is lehetetlen volt).
