Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

I. A váczi ágostai vallású evangélikus gyülekezet története. Tornyos Pál.

a gyermekek tanításában, majd a körvidéken elszórtan lakó hitsorsosok, kiváltképen pedig a másfél órányi távolságra fekvő rádi fiókgyülekezet híveinek lelki ellátása, majd a siketnémák intézetében, valamint a rom. kath. gymnásiumba járó evang. növendékek vallásoktatása s más, a papi hivatással egybekapcsolt s időhöz nem kötött teendők által, — gyakran hátráltatott, égető szüksége volt. Azalatt azonban, mig a gyülekezet anyagi helyzete ily kedvezó'leg alakúit, oly változások is merültek fel, melyek a belbéke s a vallásos élet fejlesztésére zsibbasztólag hatottak. Ilyenek valának nevezetesen : a) A lelkészek gyakori változása. Czékns Istvánt ugyanis harmadfél évi működése után 1850.-ik évi augustus havában Schimko Gusztáv, az 1854.-ik évi mártius havában Jungmann Dániel, az 1857.-ik évi augustus havában pedig Tornyos Pál váltották fel. b) Az 1854.-ben a penczi s rádi leánygyülekezetek hívei között helyi viszonyokból kifejlett súrlódások, melyek következtében Pencz, még ugyan ezen évi május hava 21.-én ismét a csővári anyagyülekezethez csatlakozott vissza. c) Az 1857. dik évben az ágost. hitvallásuaknak, kik eddig a romai katholikus okkal a temetőkertekben közösen temetkeztek, ettől a rom. kath. clerus által történt eltiltása, — minek következtében a gyülekezetnek a város által sírkertül, mintegy egy órányi távolságra, 400 • ölnyi tér adatott át. Nagy mértékben nevelte a gyülekezet aggodalmát az 1859.-ik évi september 1.-én kelt császári nyiltparancs, és az ugyan ezen évi september 2.-án a vallás és oktatásügyi ministernek a mindkét hitvallású evangélikusok egyházi ügyeinek képviselése és igazgatása tárgyában kibocsátott rendelete. Mi azonban a gyülekezetnek az autonómiához hü ragaszkodását egy pillanatnyira sem ingatta meg. Fölfüggesztetvén ő cs. kir. felsége legkegyelmesebb urunknak az 1860.-ik évi május hó 15-én kelt kegyelmes kézirata által az evang. hitrokonok között annyi aggodalmat s visszavonást előidéző pátens, az egyes rendezett gyülekezetekre aggály nélküliebb napok derűitek fel; — de a még mindig csak a kezdeményezés nehézségeivel küzdő váczi gyülekezetre ezentúl is folytonos gondok nehezültek, melyek a hívek áldozatkészségét nagy mértékben vették igénybe. Ugyanis a lelkésznek évenként fizetendő 334. fri, a segédtaní-