Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

része is) még az úti költségeket is megszavazta *) — Ismét mások istenben s ártatlanságukban bizván, (noha gyanús volt ama törvényszék egész megalakítása, — mint a melynek törekvése volt, nem annyira a pártütés vádjával illetetteket elmarasztalni, mint inkább az evang. hitet s egyházat Magyarországban végképen kiirtani**) — részint azért hogy tudták, miszerint a pártütés költött ürügye alatt az evang. hitet és egyház ellen van minden törekvés irányozva, a miért méltán gyalázatosnak tartották, ha ez a veszély órájában valamennyi által cserben hagyatnék; részint azért is, hogy az egész világ előtt napfényre hozassék ártatlanságuk — ha pedig meg nem jelennek, aligha súlyosabb gyanúval nem terhelik magukat; végre hogy épen felhasználják az alkalmat a felség iránti hüségöket bebizonyítani: a félelmes törvényszék előtt megjelentek. ***) Ezeknek sorsa már emez előre feltett szándékuknál fogva sokkal szomorúbb és rémitobb volt, mint az előbbieké, miután egyelőre semmi úton módon reá nem voltak vehetők, a három elejökbe terjesztendő feltét közül valamelyikre reá állani, t. i. hogy vagy rom. kath. hitre térnének, vagy önként végkép lemondanának hivatalaikról, vagy önkéntes száműzetésre határoznák el magukat. E szerint megjelent azon rettegett törvényszék előtt 250. ág. hitv. és 54. helv. hitv. pap és iskolai férfiú, f) A mint első ízben, *) Matthias Miillner. Gesch. des ev. Gymnasiums zu Oedenburg nebst den Denkwürdigkeiten der ev. Gemeinde dasebst, Oedonb 1857. S. 50.. **) Histot. diplom. 73.. ***) Gecseni György az udvar barátaitól megkérdeztetvén, váljon mit akarnak annyi ártatlan ember idézésével ? azt válaszolta : „kötelet fontunk a magyar evangélikusoknak, melyet ha sikerülend nyakukba akasztani, soha többé vallásuk Magyarországban lábra nem áll ; ha pedig nem sikerülend : magunknak és nem Önöknek szerzendünk kimondhatlan bajokat." u. o. 74. f) Ennyire teszik az idézettek számát a Hist. dipl. szerzője p. 74. Ribini II, 37. és utánok Merle d'Aubigné 254. Kurzer und wahrh. Bericht összesen 250-re teszi az idézettek számát. Fabó-Schmal II, 233. „Citati verbi divini ministri et scholarum rectores tanto frequentiores comparuerunt, quanto certiores erant, quod et augustissimo regi suo constantissime fideles, et ab omni seditionis suspicione liberi perstiterint. Numerus eoium, qui Posonii comparuerant, definiri non potest. Lampius in Hist. eccl. ultra 250 ; vener. autem condam Joh. Simonides, malorum illorum socius — circiter 400. (Szalay L. V, 164) convenisse adnotavit." — Szalay László Magyarország története V, 162. szerint : Az ágostai hitvalláson levó'k közül többen Németországba, a helvét hitvallásnak közül számosan a bujdosókhoz vonultak : de megjelent mégis háromszáz s egynehány, köztök ötvenkét kálvinista. Hogy általában