Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

ügyökben, ne terhelnék okét vádakkal és ne is száműznék őket a bányavárosokból, hanem hagynák ügyöket függőben. — Azonban ez máikésőn volt. *) Mindannak daczára szándékukban tántoríthatlanok, a selmecziek Hellenbah Gottfriedot és Liembach G ottfriedot, a beszterczebányaiak Heinczel Jánost és Fischer Györgyöt küldték mint követeket Bécsbe,**) liogy a többi bányavárosok követeivel egyesülvén, minden erőből oda működnének, hogy más papokat legyen szabad nekik híniok. Elkövettek mindent, mi csak erejöktol telt. Nem csak szóval, de Írásban benyújtott folyamodásokkal is esedeztek ő felsége előtt: hivatkoztak tántoríthatlan hűségökre, melylyel a bányavárosok ő felsége iránt mindenkor viseltettek, és mily nyomasztó helyzet a polgári társadalomban nyilvános isteni tisztelet nélkül kelleni élni! A császár ezen követek folyamodásait átadta Szelepcsényi esztergomi érseknek, a ki 1674. jan. 16.-kán összehiván a bányavárosok követeit magához, ezen választ adta nekik: „A bányavárosok folyamodásai a legközelebb márc. 5.-kén Pozsonyban tartandó rendkívüli törvényszék előtt fognának tárgyaltatni: ott megértendik a bányavárosok a császár szándékát." A mint a követek az érsek szájából ezen választ hallották, minden reményök elesett. Midőn harmadnapra ezen választ az érsektől Írásban kérték* volna, ezt egyenesen megtagadta tolok. Most a követek látván, hogy annyi kegyes törekvés daczára még sem nyertek semmit sem; a császár kegyelmébe és méltányosságába vetvén bizodalmukat, újra terjedelmes és nagyon szivreható folyamodást nyújtottak be ő felségéhez, melyben részletesen adtak elő mindent, mi szivöket nyomta. ***) Ebben újra [tántoríthatlan hűségökre az ausztr. császári ház iránt hivatkozván, melynek kegyelméhez határtalan bizodalommal viseltetnek, előadják, miszerint meg nem foghatják, hogy ők, kik minden pártütés gyanújától távol vannak, mi okból sújtatnak oly keményen, s miután újra *) Merle d'Aubigné 25.. **) A körmöcziek különös szerződés alapján akkor még megtarták ispotály-templomukat, midőn a vártemplom tölök elvétetett, abban megtarták papjokat és istenitiszteletöket, dec. közepéig 1673, a mikor egy, abban végzett keresztelési szertartás miatt ez is lepecsételtetett és 1674 jan. 4.-kén az érsek parancsára romai szertartásává felavattatött. ***) Lásd ezen folyamodást Ribini II. p. 31—34..