Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége (Miskolci Jogászélet Könyvtára 88. Miskolc, 1933)
1. Az ev. egyház vesztesége és az eperjesi ev. Kollégium
E veszteségek megbontották természetesen e • történeti egyházfelekezdtnek az ország 1 összes lakosságához viszonyított arányszámait is. Ezekben az arányszámokban azonban a római katliolifcusoknál és a reformátusok' nál nem veszteség, lianem nyereség mutatkozik. A rám. featholikusok arányszáma ugyanis 52.1%-ról 62.8%-ra , tehát igen erős abszolút többségre, míg a reformátusoké 12.5%-ról 21.4%-ra emelkedlett. Ez a kélt egyházfelekezet tehát a lélekszámban való veszteség némi, bár kétségtelenül szomorú kárpótlásaként, legalál>b a többi fele; kezetekhez viszonyított erejében ért el komolyabb növekedést. I Ezalatt azonban az evangélikusok arányszáma, лик! y 6.4% volt a nagy Magyar Birodalomban, ugyanany nyi, azaz változatlan maradt, a. trianoni békeparancs szerint, megcsonkított Magyarországon is. Amennyiben azonban a múlt arányszámainak megállapításánál HorvátrSzlavon országok lakosságát nem vesszük figyelembe, még ebben az arányszámban is jelentékeny veszteség mutatkozik, mert eszerint ez az arányszám 7.1%-ról szállt 6.4%-ra le. Az evangélikus egyháznak tehát. I még az a szomorú és kétes értékű kárpótlás sem jutott osztályrészül, hogy az ország lakosaihoz viszonyított' arányszámában mutathatna fel növekedést. Ezeknek az arányszámoknak jelentékeny eltolódása az evangélikus egyház szempontjából nem minden jelentőség nélkül való és sajnos ezt, miként a következmények mutatták, még további veszteségeik forrása és eredőjeként kell elkönyvelnünk. Ez az eltolódás volt például az oka annak is, hogy a magyar országgyűlés felsőházának 1926-ba,n bekövetkezett reformja 1 alkalmával, szakítva a két történeti protestáns egyházfelekezet mindenkor eiismert, paritásával, az evangélikus egyház egyházi és világi vezérférfiai sokkal kisebb számban nyertek helyet a magyar országgyűlés új felsőházában.
