Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége (Miskolci Jogászélet Könyvtára 88. Miskolc, 1933)

6. A Kollégium jogi minősége

21 vállalását tételezi fel, ez pedig jogalany hiányában lehetetlen volna, az alapító által elkülönített vagyon alanyául magát az alapítványt teszi meg. így és emiatt jogalany, azaz jogi személy tehát az alapitváiny. í Jogi iminöségénieik közelebbi megvilágítása végett természetesen legelsősorban is a jogi személyek problémája kerülne előtérbe. Ez a kérdés azonban a jogelméletek terén egy egészen külön kis birodalom. Az elméletek hosszú sora foglalkozik velük. Kérdésünket azonban talán a legegyszerűbben az u. n. reálitási elmélet oldja meg, amely ma az európai jogrendszereik főirányaiban egyben a legközkeletübb is. Eszerint pedig a jogi személyek éppen olyan testi és lelki léttel bíró valóságok, éppen olyan élő organizmusok, mint az ember. Ezeket az élő organizmusokat, valóságos akarattal, u. n. összakarattal bíró „össz-személyeket" pedig épp úgy felruházhatja a jog jogalanyisággal, mint az embert. IIa azonban a testi lét, amelyet a reálitási elmélet elismer, esetleg vitatható is, az ideális, eszmei lét kétségtelenül fennforog s az, hogy a jogi személy jogi realitással bíró lény, általános elismerésre talál. I Az alapítványnál a jogi személy jogait a tételes jog éppenséggel nem tekinti a jogi személyt alkotó, vagy a jogi személy nyújtotta előnyöket élvező (destinuiariusok) természetes személyek jogának, hanem azoktól élesen megkülönböztetve, a jogi realitással bíró s ezektől különálló jogi személy jogának. A nagyhírű és kiváló Zitelmann például az alapítványnál я testiségtől különvált akaratot, az elhunyt alapító akaratát, tekinti annak a realitásnak, amely a jogi személyekben él , illetőleg tovább él. Megjegyezhető azonban e megállapításra vonatkozólag,, hog-y a testiségtől különvált akarat., különösen az elhalt személyek akarata csupán mint „jelentés" élhet tovább, de nem mint lelki valóság, lelki folyaurat : az akarás lelki folyam-atá-