Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége (Miskolci Jogászélet Könyvtára 88. Miskolc, 1933)

5. A Kollégium jogi személyisége

18 és az eperjesi Kollégium ingatlan vagyonának telekkönyvi állapota a zsinat további rendelkezéséig változatlanul fe n ntartandók." Nem állhat

1 femn tehát kétség, a legkisebb kétség sem mindezek szerint afelől, hogy az eperjesi ev. Kollégium önnálló s alapítványi természetű jogi személynek tekintendő, amely eredeti s az alapítók által kijelölt célját az alapítók örököseinek tekinthető akaratikijelentő szerve, az ősi pártfogóság, rendelkezése értelmében van hívatva betölteni. 1 Kétségtelen továbbá, hogy hazai jogunk szerint a közcélokra szolgáló alapítványok önálló jogi személyek és „nem vesztik el ezen jellegüket, annak folytán, hogy több, ugyan arra a célra szolgáló alapítvány összefoglalt'atik és hogy ezen összefoglalt alapítványok egy ellenőrző! alapítványi hatóság felügyelete és gondozása alá h lyeztethidk." (Sztelilo Kornél, az ev. egyetemes egyház vol főügyészének jogi véleménye.) ' De nem vesztette és nem veszthette el a Kollégium önálló jogi személyiségét, — amint azt fentebb kimutattuk, — azáltal sem, hogy névlegesen a tisza ev. egyházkerület Kollégiuma lett s hogy felügyeleti joghatóságaként hosszal) időn keresz.ül a 1 pártfogóság és az egyházkerület által kiküldött közös kollégiumi nagybizottság, illetve igazoló-választmány működött. Nem pedig azért, mert maga az ősi pártfogóság a Kollégium fölötti tulajdonjogát, a vagyona, sőt bizonyos mértékben még a jövedelme feletti rendelkezést is a maga részére tartotta fenn, erről le soha sem mondott, volt s volna hívatva ezekben a kérdésekben tehát a jövőben is rendelkezni. Nem lehet tollát vitás mindezek szerint, hogy a szlovák ev. keleti egyházkerület, saját' maga vagy ez áltála alkotott szervekkel, a Kollégium vagyona felett jogosan nem rendelkezhetett- s a tiszai ev. egyházkerület jogutódjának tekintvén magát, még mindig n.em ölthetie magára