Zsedényi Béla: Az eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége (Miskolci Jogászélet Könyvtára 88. Miskolc, 1933)

3. Adatok a Kollégium történetéből

11 ják magoknak és örököseiknek azon jogot, miszerint a veszedelem idején, a Gymnáziumot (Kollégiumot) min. den hozzátartozókkal: jószágaival és jövedelmeivel és minden néven nevezendő alapítványaival olyan helyre vihessék át, ahol az ágostai hitvallásnak a legbiztosabbalc s a változatlan ágostai hitvallás szellemében való tanítás veszélyeztetve nincs; ellenben sz. leir. Eperjes városa kötelezteti azt mindenestől kiadni, a legföképen a rendek a pártfogóság költségén épült kollégiumi épületért pedigaz akkor forgalomban leendő pénzben 25 ezer magyar forintnyi értéket lefizetni." A Kollégium zavartalan éle'e és fejlődése ezáltal azonban még koránt sincs biztosítva. A bécsi kormánymindent elkövet, hogy a magyarság és a pro'.es'ántizmus eme erős bástyáját összetörje. Háromszor is megpróbálkozik vele. Először, alig pár évi fennállás után, 1671-ben, a Wesselényi féle összeesküvés elfojtásával kapcsolatban Spankau generális veszi el a 1 Kollégiumot, de aztán Thököly Imre, a Kollégium neveltje, 1682-ben újra visszaszerzi és visszaadja. Felajánlja egyben az iskola fenntartására €00 holdas tállyai szőlőjét s Rimaszombat város jövedelmének felét. Másodszor Garaffa juttatta a Kollégiumot a jezsuiták kezére, mígnem II. Rákóczi Ferenc 1704-ben újra viszszaállította a- régi jogállapoto • Ekkor a Kollégium újra virágzásnak indult, de alapítványainak elvétele, épületének és felszerelésének az elfoglalás folytán bekövetkezel zilált állapota folytán újra anyagi megerősítésre szorúl. Támogatói között ekkor ott találjuk XII. Károly svéd királyt is, aki a Kollégium szükségleteinek fedezésére 20.000 forintot ajándékoz. Rákóczi szabadságharcának levere

tésôtôl, 1711-től kezdve azonban a Kollégium újra a jezsuiták kezébe kerül, s ők uralkodnak benne egészen a rendnek 1773-ban bekövetkezett feloszlatásáig. 1784-ben az evangélikusok