Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

4 elvek érvényesülése alapján, hiszen vele lépett a szerves egészen belül érvényesülő egyéniség elve az ethikai fejlődésbe. Ε fokon követeli az ember, hogy mindenki saját lelkében keresse fel azon sajátos célgondolatot, mely létének végső alapját képezi, s mely tudatra emelve jobb énünket alkotja, és sajátos hivatás érzésünkben az egészét is építő isteni erő. Ε célgondolat, hivatástudattól feltétlenül függünk de érvényesítése által, épen mert sajátos életünk érvényesítése, igazán szabadok is vagyunk. Itt egyenlítődik ki az egoizmus és altruizmus ellentéte. Az egyén nem magában áll, hanem a közben, de minél inkább fejti ki egyéniségét, annál szervesebb tagja a köznek s annál inkább teljesíti hivatását, (V. ö. még Schneller: Beszédek és a theol. akad. fejlesztésére vonatkozó dolgozatok. Pozsony 1891 97. kk. o.) A nevelés feladata, hogy az ifjút a történeti és érzéki éniség legyőzésével a tiszta éniség, az ethikai személyiség fokára felsegítse. Ε célból a növendékben a személyiséget keresi, figyel családja szellemére, környezetének hatására. Elmélyed a növendék lelkében, hogy azt megismerve fejleszthesse. Erre azonban nem utasítás, rendelet vagy didaktikai rendszer, bármilyen tökéletes legyen is, — szemben Herbart korunkat leginkább meghatározó, az objektiv didaktikai elemnek főhelyet biztosító rendszerével — képesít. Csak egy hatalom, a személyiségben megnyilvánuló szeretetnek hatalma az, mely megnyitja a sziveket, kölcsönhatást teremt, a növendék szellemvilágába behatol s annak fejlesztését lehetővé teszi. Nem a jól elkészített képzet sorok, hanem a szeretet a legfőbb nevelési tényező. Az öntudat küszöbe alatt folyó tevékenység, a külső nevelési eszközök szempontjából imponderabiliák (család, társadalom, nemzetiség egyház hatása) csak általa irányitható. A szel-