Kiss Jenő: A főiskolai reform (Sopron, 1918)

20 órát is vizsgáztat a tanár), hanem a vizsga jellegének szempontjából is, mely tudást, kész ismeretet kér, s nem a tanulmányozási képességet vizsgálja. Gyakorlati életben is jártas vizsgáztatók teljesen pótolhatják az egyetemi tanárokat, kik bizonyára itt is a tanulmányozás egyetemi szempontját emelnék ki. El tehát a tanulmányozást zavaró vizsgákkal az egyetemről! Ne szakítsuk meg a tanulmányozás amúgy is rövid idejét ismételten. A tanulmányozás mélysége, eredménye mértani arány szerint nő annak idejével. A vizsgák által megszakított három év nem ér fel egy zavartalan nyugodt év munkájával. Schneller ily irányú ideális követeléseit tehát csak helyeselhetjük. Részben ugyancsak még Trefort idejéből származnak ama rendeletek, melyek az egyetemi előadások jobb látogatását célozzák. Már magában véve az a tény, hogy pl. a budapesti jogi tantermek felerészben sem fogadhatnák magukba a beirt s felvett hallgatókat, mutatja az ilyen irányú intézkedések hazug jellegét. Lehetetlen és erkölcstelen követelés büntetés terhe mellett kívánni azt, hogy pl. ezren legyenek ott, ahol csak néhány száznak van hely (III. 92). De. elvi szempontból is. Miben áll az egyetemi előadás lényege? Hogy ott a tudománynak önmagáért való szeretete által egybegyűlt ifjúság az önmaga által választott, hajlamának megfelelő professzortól, aki az egyetemi katedrán is csakúgyan professzor, vallást tevő, hallja a tudomány lényegére, tudományos eljárás mikéntiségére és valamely tudományos probléma tárgyalási módjára vonatkozó egyéni tudományos meggyőződést. Tanár és hallgató között a bensőségteljes viszony, tanár részéről az erkölcsi kényszer hogy előadásain, mert azok kedvéért s nem kényszerből jelentek meg rajta, a lehető legjobbat nyújtsa hallgatóinak, hallgató részéről a becsületbeli kötelesség, hogy az önként választott előadásokon figyelmesen részt vesz, így fog