Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

III. Fejezet. A vallásoktatás célja elérésének fő feltételei a középfokú iskolákban

49 — „Olykor egy-egy ének nyújt neki vigaszt, A hitújítás kora szülte még' azt: Benne a tört· szív bűnt vallva, leverve, Vagy erős hittel Istenhez emelve." Ezt mindjárt idézhetjük is p. o. amidőn a reformáció korának egyházi ének ügyéről szólunk. — Elmaradhat-e a vallástanár ajkáról, hogy a nagy költő igy intette fiát: „Imádkozzál édes gyermekem." Nem kell-e ajkára jönnie önkénytelenül is alkalmas helyen a költő szinte közmondássá vált szavainak. „Földi ember kevéssel beéri. Vágyait ha kevesebbre méri," vagy Es tudod az erő micsoda? Akarat, Mely előbb, vagy utóbb, de borostyánt arat.' Az Istenbe vetett bizalomnak szebb kifejezését találjuk-e valahol, mint „Az első lopás" c. költemény első versszakában: „Ki ruházta fel a mezők liliomát, Ki visel gondot az égi madárra" stb. Továbbá vannak Arany költeményei között nagy számmal olyanok is, amelyeket alkalmas helyen a maga egészében is tárgyalás alá vehet a vallástanár, igy p. o. „Gondolatok a béke kongresszus felől," „Ráchel siralma," „Az első lopás," „A hamis tanú," továbbá a balladák közül különösen azok, melyekben a költő a lelkiismeret problémáját fejti meg. A Toldiban és Arany egyéb eposaiban is nagyon sok olyan erkölcsi vonatkozású helyet találunk, amit a vallástanár nagy sikerrel felhasználhat. Ha ezen a pár példán kívül utalunk arra, hogy a legrégibb magyar irodalomtól kezdve egészen Sántha Károlyig és Szabolcska Mihály ig legkiválóbb lírikusaink ihletett lelke telve van vallásos érzelmekkel, akkor rámutattunk arra az eddig meglehetősen elhanyagolt nagy és kies mezőre, ahol a vallástanár oly szép virágokat gyűjthet, melyeket ha gyökerestül elültet az ifjú léleknek fogékony talajába, akkor azok ott a legnemesebb cselekedeteknek gyümölcseit fogják teremni. Dráma irodalmunkban is találunk olyan műveket, melyek-