Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

II. Fejezet. A vallásoktatás különleges feladatai korunk szellemi áramlatai között

31 legszilárdabb erő, ellenállhatatlan törekvés az igaz élet- és ennek ura, fejedelme, a Jézus Krisztus felé, a leghősiesebb küzdelem az embernek saját gyarlóságai ellen. A vallásos akarat neveléséi, fordul meg tehát társadalmunk megújhodásának, mélyebb erkölcsi tartalommal való betöltésének, egy erősebb nemzedék fejlődésének ügye. A múlt század eg.v nagy feladatot hagyott a A szociális kérdés. XX-ikra, amit ennek kell majd megoldania. A szociális kérdés ez, melynek csak egy parányi részlete a munkáskérdés van még csak huzamosabb idő óta napirenden anélkül azonban, hogy ez teljes megoldást nyert volna. Az a nagy egyetemes szociális kérdés, mely megoldásra vár, az egész emberiség minden tagozatára kiterjed; ennek lényege abban áll, hogy az egyes tagok és kisebb vagy nagyobb társadalmi körök a magul: hivatását híven betöltsék, egymás jogait megbecsüljék s igy békés összhangban éljenek egymással. Már ebből a meghatározásból kitűnik, hogy e kérdés megoldásában a szellemi és erkölcsi tényezők játszák a fő szerepet; ezek nélkül az anyagiak önmagukban nem viszik dűlőre az ügyet. Bár a mai szociailsmus még elveti a vallást, az minden kétségen felül álló tiszta, igazság, hogy e kérdés a fentebb említett értelemben egyedül Jézus Krisztus evangélioma alapján nyerhet megoldást. Ebből következik, hogy a középfokú iskolákban a vallásoktatásra e tekintetben is rendkívül nagy hivatás vár. A vallásoktatás feladata itt nem az, hogy A szociális érzék / r nevelése egyik vagy másik eddig már kialakult szociális elmélethez csatlakozzunk és az iskolában azt képviseljük, hanem az. hogy az evangéliomi alapon nyugvó szociális érzéket oltsuk az ifjúság lelkébe. Első sorban is arra kell nevelnünk tanítványainkat, hogy maguk között a származás, rang, vagyoni állapot s a külsőség szerint történő mindennemű különbségtételt megszüntessenek és egyenlőknek, testvéreknek tekintsék egymást. A munka szeretetére és megbecsülésére szok- ^ munka szeretetére^ ° , es puritán gondolkotassuk növendekeinket, hogy az élet versenyében dásra nevelés. egyedüj. a kötelesség hű teljesítését tekintsék előbbre jutásuk méltó eszközéül és mások megítélésében is kizárólag az egyén benső erkölcsi értékét és hivatásának teljesítését válasszák értékmérő gyanánt. Ennek a felfogásnak