Ágost. hitv. evang. keresztyén vallásoktatás a középfokú iskolákban (Sopron, 1912)

II. Fejezet. A vallásoktatás különleges feladatai korunk szellemi áramlatai között

— 22 — ; j"; I ellen ugyanis a tudománynak semmi ellenvetése nem lehet, hogy az Alkotó az élet igazságát a szerves és szervetlen világ életébe, a különböző jelenségekbe bele helyezte; tehát ebből folyólag az örök érvényű erkölcsi törvény sem az emberi elmének az alkotása, hanem Istennek kijelentése. Ezt az isteni kijelentést az emberek milliói felfogni és követni a saját erejükből nem tudták, azért Istennek kegyelme támasztott oly kiváló egyéniségeket, akik az élet Urának a természetben, életben, a történeti folyamatban, a lelkiismeretben kinyilvánított egyetemes kijelentését, Istentől nyert csudálatos képességükkel világosan látták, tökéletesebben megértették és kifejezésre juttatták s ezáltal az emberiség nevelőivé lettek. Ha a vallásoktatásban vigyázunk arra, hogy Istennek az egyes emberekhez intézett szavát ne anthropomorfisztikus értelemben magy arázzuk, hanem úgy, hogy az életnek Ura szent lelkével megvilágosította lelküket, akkor ez a felfogás egyrészről teljesen megegyezik a Biblia szellemével, másrészről pedig az értelem sem tehet ellene kifogást. Itt ugyanis az Űr választottainak szellemi életében végbemenő csodás isteni teremtő tevékenységről van szo; azért ezt a kérdést is az új dolog előállásának a képében fogjuk fel. A lánglelkek világra, jövetelének és kifejlődésének ugyanis szintén meg vannak a maga előfeltételei, de azért az isteni teremtő „legyen" szó nélkül megérteni ezt. sem lehet. Épígy az egyes kiváló szellemi alkotásokban is találunk olyan részleteket, amiket természetes úton nem, hanem egyedül a.z ihletés, az isteni sugallat alapján magyarázhatunk meg. így az isteni kijelentés mint tapasztalati tény áll előttünk, ami ellen a tudomány nevében semmiféle kifogást tenni nem lehet. Jézus személye. Azzal a tudományos iránnyal, mely elfogadja az érteleni fölötti elemnek létezését, a legszebb összhangba hozható a Jézus Krisztusba, az Isten-emberbe vetett hitünk is. Ennélfogva míg mint hivők elismerjük azoknak a történeti előzményeknek jelentőségét, melyeknek szükségképeni következménye volt Jézusnak a világba jövetele, addig a történeti pragmatizmus alapján állva is az isteni gondviselés legnagyobb csudáját látjuk abban a tényben, hogy megszületett nékünk a Megtartó. Jézus személyét illetőleg hívő alapon más álláspontot nem foglalhatunk el, mint azt, mely szerint Jézus az Igének, Isten örök gondolatának és akaratának meg-