Sztehlo Kornél: Felolvasások X. A nő társadalmi helyzetéről. XI. A nő helyzete a magyar magánjogban (Budapest, 1913)
A nő helyzete a magyar magánjogban
25 folytatását oly okból tagadja meg, amely a házassági törvény szerint bontó okot képez, vagy ha a férj feleségétől a közös háztartásban való eltartást megtagadja. 1 7 Magánjogunknak ezen most is élő jogot képező intézkedése a nőre nézve sok esetben igen sérelmes. Néki kell bizonyítani, tanukat kell állítani olyan tényekre, amelyek a házastársak közötti benső viszonyt tekintve, rendszerint nem történnek tanuk jelenlétében. Sokkal helyesebb a német polgári törvénykönyv rendelkezése, amely szerint a férj nejét, amíg a házasság fennáll, feltétlenül eltartani köteles. Sérelmes a nőre az a joggyakorlat, amely szerint a nőnek, ha magát saját vagyonából vagy keresményéből eltartani képes, nem jár tartás. A legnagyobb igazságtalanság azt a kényelemhez és úri módhoz szokott nőt, akit férje ok nélkül elűzött, tartási követelésével azért elutasítani, mert szerény tőkéjéből maga is megélhet, vagy mert, hogy éhen ne haljon, állásba megy, ahol annyit szerez, hogy épen megélhet. Az sem igazságos, hogy az a nő, aki vagy nem tud, vagy nem akar keresni, kap tartást, míg az a nő, aki dolgozik és megküzd az élet viszontagságaival, azért mert van keresete, nem kap tartást. Volt esetem, hogy egy orvos neje nem kapott tartást, meri magát és gyermekeit eltartandó tanítónői állást vállalt. A javaslat nem nyugtat meg aziránt, hogy ezután máskép lesz. Sőt abból, hogy a 149 § kereken kimondja, hogy eltartást csak az követelhet, aki nem képes maga-magát eltartani, azt lehet következtetni, hogy a javaslat a mai gyakorlatot akarja fentartani, dacára annak, hogy a 33. § a 149. §-ra nem hivatkozik. Figyelemre méltó a javaslatnak az a rendelkezése, hogy az eltartáshoz való jogról a jövőre nézve lemondani, vagy ezt a jogot másra átruházni nem lehet. 1 8 1 7 Javaslat 31 §. 1» Javaslat 159 §.
