Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

A házassági elválás problémája

39 hogy ily esetben a sértett félnek vagy tovább kell tűrni és szenvedni, vagy ha módjában van, a beleegyezést meg kell vásárolni? Midőn az igazságügyminiszteri egyik ankéten figyelmeztettem Szilágyi Dezsőt, házassági jogunk nagyeszű megalkotóját arra, hogy az elválásnak az a módja, mely elhagyás és színleges visszahívás alapján a házasságot felbontja, lényegében nem egyéb, mint a megegyezés és ezért helyesebb lenne ha a törvény megengedné, hogy a házasság megegyezés alapján legyen felbontható, azt vetette ellen, hogy a megegyezés erkölcstelenek dolog, az egyének pedig lehetnek erkölcstelen, de a törvény nem dekretálhat erkölcstelenséget. Mintha csak az a Justicia istennő szólalt volna meg, akinek a szeme be van kötve. Miattam lophattok, rabolhattok, gyilkolhattok, csak én ne lássam. De nem azért van ám a Justiciának a szeme bekötve, hogy az életet ne lássa, hanem azért, hogy ne tegyen különbséget azok között, akik hozzáfordulnak. Éppen az a baja a mi igazságszolgáltatásunknak, hogy a biró a paragrafusokba bújva az életet látni nem akarja, de azt, hogy ki kér igazságot, sajnos, igen gyakran, bekötött szemmel is látja. Nincs az a törvény, amely megakadályozni tudja azt, hogy igazságtalanság no történjék. De a törvény ne akarjon ott kizárólag a jogosság szempontjából kényszert gyakorolni, ahol a kényszer alkalmazása lehetetlen és célhoz nem vezet. A szeretet ethikai világában a törvény nem parancsol. Oda tehát bele ne nyúljon, hanem maradjon meg saját terrénumán és alkalmazza a megtorlás eszközeit kíméletlenül azon a téren, amelyen ő az úr. Ha azt találja, hogy valamely házastárs engesztelhetlen gyűlöletének konzekvenciáival a másoknak jogait sérti, ezen a téren büntessen és adjon elégtételt. Alkalom nyílik neki erre a házassági viszonyból származó