Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)
Tömörüljünk!
26 sebb rétegeire. Ez a hitben való megrendülés azonban a tömegben még nem választ ki reformtörekvéseket, a tömeg megszűnik hinni, de az elhagyott dogmák helyébe újakat nem állít. Közönyös lesz és belső vallásosság nélkül külsőleg meghódol a dogma előtt, mert nincs bátorsága vele szembeszállni. Egyes nyugtalan elmék azonban előre törnek. Tépelődnek, kritizálnak, reformálnak és szembehelyezkednek a dogmával. Rendszerint túllőnek a célon és a fürdővel a gyermeket is kiöntik. így keletkezik a vallástalanság I Indirekt következménye ez is a dogmákhoz való csökönyös ragaszkodásnak. A két szélső irány között mint mentő eszme jelentkezik a protestantizmus. Ez szabad tért enged a vallásos nézetek józan fejlődésének, anélkül, hogy az alapot, amelyre a keresztyénség épült, ledöntenó. Miután a nézetekszabad fejlődésének tért enged, kizárja az ellenkező nézeten lévők üldözését ós maga a türelmesség! Azok, akik a protestantizmus munkáját keveslik és mindent felforgatni akarnak, azt vitatják, hogy a keresztyén vallás egy befejezett egész, azt ugy kell elfogadni, amint van, azt nem lehet fejleszteni, nem lehet javítani. Ha egy követ — a dogmát — a falból kiveszünk ledől az egész fal. Sajátszerű, hogy ebben a véleményben vannak a pozitivisták is, csak azzal a külömbséggel, hogy ez utóbbiak szentségtörésnek tekintik az épület ledöntését, mig a szabad kutatás túlzói meddő kísérleteknek tartják a vallást a keresztyénség keretein belől reformálni akarni ós egyszerűen le akarják rombolni az egész épületet. Hát hogy ez az épület nem döl össze attól, hogy egyes köveket a falból kibontanak, hogy a falakról némi ízléstelen díszítéseket eltávolítanak, azt bizonyítja a reformáció.
