Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)
Tömörüljünk!
Tömörüljünk! Szózat a protestáns Ifjúsághoz! Midőn az evangélikus egyházban az az eszme támadt, hogy üllői-uti házában evangélikus főiskolai ifjak részére internátust létesít, egy magasabb szempont vezérelte, amelyet röviden úgy jelezhetünk, hogy az internátus létesítésének célja áz evangélikus ifjúság tömörülése. Minden közületnek, az államnak, a társadalomnak és az egyháznak jövője ós virágzása szorosan összefügg az ifjúság szellemirányával. A közületnek szüksége van arra, hogy a jövő nemzedék céljai iránt lelkesedjék, hogy vele érezzen, hogy hozzátartozását szóval és tettel kifejezésre jutassa. A férfikor a cselekvés kora. A nagy alkotásokhoz a jellem megszilárdulása, az életből merített tapasztalatok, a tudás és az ismeretekből merített bölcs elhatározás szükségesek. Lelkesedni azonban csak az ifjúság tud ós boldog a közület, legyen az a haza vagy az egyház, amelynek céljai iránt ifjú nemzedéke lelkesedik. Az egyháznak tehát, midőn ezen internátust létesítette, az a cél lebegett szeme előtt, hogy egy oly központot teremt, amely a protestantizmus eszméjéért és céljaiért lelkesedni tudó ifjakat összehozza, a protestáns öntudatot és az összetartozás érzetét bennök gerjeszti, fejleszti és megerősíti, mely az itt felnevel-