Sztehlo Kornél: Felolvasások VII. Az emberi lélek és értéke. VIII. Tömörüljünk! IX. A házassági elválás problémája (Budapest, 1911)

Az emberi lélek és értéke

16 koznak az anthropologiával, de erről idő előtti szólani. Attól tartok, hogy ez a kérdés is, mint sok más a tudomány által ki nem fürkészhető rejtély marad és valószínűleg a hit az érzelem és a sejtés tárgya lesz mindig. És ha majd az antropologiai tudomány nézete a test és a lélek elválaszthatlan egységéről általános nézetté fog válni, hol van a garanczia arra nézve, hogy ez az igazság ? Hiszen a lélekvándorlásban a boszorkányokban való hit is általános nézete volt a megfelelő kornak és a benne elő embereknek és lehetséges, hogy egy későbbi kor épen oly megvető mosolylyal fogja tekinteni a lélek monismusáról való tant, amint amilyennel ma illetjük a boszorkányokban való hitet. Krisztus Urunk az emberi lélekről való mythusokat, beleértve a halhatatlanság tanát, már készen találta, a keresztyénség tehát nem volt ezen tanoknak megalapítója. Egy dologban azonban korszakot alkotó és az egész világrendet és az embernek ebben való szereplését más alapra fektető volt Jézusnak az Istenfiúságról való tanítása. Egy véghetetlen nagy és következményeiben messze kiható dolog volt annak a gondolatnak a hirdetése: hogy mi mindnyájan egy atyának fiai vagyunk. Jézus, amint Harnack Adolf a keresztyénség lényegéről írt munkájában oly megkapóan kifejezi, odakiáltja minden szegény léleknek, mindenkinek, aki emberi ábrázatot visel: „Ti az élő Isten gyermekei vagytok és nemcsak jobbak vagytok sok verébnél, hanem értékesebbek, mint az egész világ . . . Jézus Krisztus által nyilvánult minden egyes emberi lélek értéke és ezt senki többé nem teheti meg nem történtté, foglaljon valaki bármilyen állást vele szemben, azt az érdemet, hogy ő az emberiséget a történelemben erre a polcra felemelte, tőle senki el nem vitathatja." Az „emberi lélek végtelen értéke" az, amit Krisztus tanított és ami az emberiséget a sötétség-