Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)
A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban
7 A Ne temere elleni felháborodás Magyarországon oly erős és hatásos volt, hogy a Kúria kénytelen volt engedni. Ez volt a Kúria második kudarca. A harmadik legújabban megjelent nyilatkozat az „Edité saepe" néven ismert encyklika, melyet a római pápa abból az alkalomból bocsátott ki, hogy a XVI. században élt Boromaeo Károly bibornok és milánói érsek szenttéavatásának évfordulója alkalmából ezen szent kiválóan jeles tulajdonságairól megemlékezett. Ez a Boromaeo Károly ugyanis IV. Pius pápának unokaöccse, rendkívüli vallásos és istenfélő ember volt. Úgy látszik ész dolgában nem volt valami kiváló egyéniség, mert életírója Soranzo Hyeronimus jó tulajdonságait magasztalván kiemeli, hogy a tehetség hiányát szorgalommal és jóakarattal pótolta* Érdeméül rótták fel azt, hogy abban a korban, amelyben a pápai udvar világi iránynak hódolt és különösen a pápák rokonai (nepotes) helyzetükkel visszaéltek és azt hatalmuk és vagyonuk növelésére kihasználták, kegyes és tiszta életet élt. Boromaeot ezért az egyház oly tiszteletben tartotta, hogy V. Pál pápa őt 1610-ben szentté nyilvánította, amely szenttényilvánítás ugyan az elhalt érsek dúsgazdag családjának, egy turini lap összeállítása szerint, 300.000 frankba került, amelyet az eladósodott V. Pál és udvaroncai díjakban beszedtek, de ez természetesen mitsem ront le Boromaeo érdemeiből. A római Curia bölcs tanácsadói a szenttényilvánítás 300 éves emlékünnepe alkalmából időszerűnek vélték a szentté nyilvánított Boromaeo reformátori működése és a korabeli protestáns reformátorok fenhéjázó és megátalkodott tevékenysége között párhuzamot vonni és a protestáns reformátorok és az őket támogató fejedelmek és népek felett kemény és sértő ítéletet mondani. * Ranke : Die röm. Päpste in den letzten vier Jahrhunderten. Lipcse. Dunker & Humblot. 11. k. I. k. 210. lap.
