Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)

A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban

A Boromaeus Encyklíka történelmi megvilágításban. A római Curia jónak látja időről-időre külömböző feltűnést keltő nyilatkozatok által a művelt világnak emlékezetébe hozni, hogy a római pápának a hit dolgában tanítói és kormányzó hatalma az európai civilizáció haladása dacára sértetlenül fennáll és hogy az a római katholicizmus, amely a 16-ik században a reformáció ellenhatása gyanánt szervezkedett, még él és lankadatlan erővel uralkodni iparkodik. A jelenlegi pápától, akit rendkívüli jóságos és békés természetű embernek mondanak, három rövid esztendő leforgása alatt három ily feltűnést keltő nyilatkozat jutott napvilágra. Mondják, hogy a pápa ilyen nyilatkozataiért a felelősség nem őt, hanem azokat a legbölcsebb és legtudósabb egyházi férfiakat illeti, akik őt körülveszik és akik mielőtt a pápa valamely nyilatkozata napvilágot lát, azt jól megfontolják és csak akkor adják azt ki, amikor arra a meggyőződésre jutottak, hogy ez a katholikus egyház érdekében hasznos és szükséges. Mondják azonban azt is, hogy azok a franciskánus és dominikánus szerzetesek, akik a dolgokat jelenleg Rómában intézik, nem oly okos diplomaták mint voltak a jezsuiták, akik XIII. Leo pápa idejében intézték el az egyház ügyeit. Tény azonban, hogy rég nem ült az apostoli széken pápa, aki oly hévvel és oly buzgósággal követelte volna a feltétlen meghódolást a római szentszék tekintélye előtt mint a galambszelidségü, kegyes életű volt velencei érsek, Sarto cardinálsi.