Sztehlo Kornél: Felolvasások V. A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban. VI. Quo vadis? (Budapest, 1910)
A Boromaeus Encyklika történelmi megvilágításban
10 által hirdetett nagy sikereknek és az elmúlt államkormány el nem tagadható támogatásának, nálunk hiábavaló volt és mindinkább alaposnak bizonyul az a reményünk, hogy a magyar nép bármily hangzatos pápai encyklikák által magát a békés együttműködés teréről elzavartatni engedni nem fogja. Ha mégis az „Edité saepe" encyklikával foglalkozunk, ezt inkább azért tesszük, mert egy nagy többségében róm. katholikus vallásúaktól lakott ország művelődésére nem lehet közömbös, ha az egyik vallásfelekezet szuverén és csalhatatlannak mondott feje oly dolgokat állít felőlünk és elődeinkről, amelyek a történelmi igazsággal merően ellenkeznek. Indokoltnak véljük tehát, ha tisztán tudományos szempontból „sine ira et studio" rávilágítunk arra, miként homályosítja és ferdíti el a történelmi igazságot Krisztus urunk földi helytartója az „Edité saepe" encyklikában. Abban teljesen igaza van az encyklikának, hogy a reformáció keletkezésének korában az igazságnak felismerése megzavarva és elhomályosítva volt és hogy ezt a zavart és eltérést az igazságtól az emberek önzése és szenvedélyei okozták. Csakhogy ezt a nagy zavart és erkölcsi romlást nem a reformátorok okozták, hanem az erkölcsi romlásnak és az igazságtól való eltérésnek felismerése okozta a reformációt. Midőn a romlatlan lelkű, ideális felfogásoktól eltelt fiatal szerzetes Luther Márton Rómába ment, borzadva látta azt a posványt, amelybe a XV. századbeli pápaság a kereszténységet jutatta, megbotránkozott azon, hogy az áidozópap abban a pillanatban, amidőn a iniseáldozatot végezte, istentagadó szavakkal becsmérelte az áldozatot. A XV. század végén (1492-1503) uralkodott az a VI. Sándor pápa, aki egés^életében csak világi élvezetek, vágyainak és becsvágyainak kielégítése után törekedett. Mindig csak azon járt az esze, miből húzhat több hasznot, miáltal szaporíthatja fiainak hatalmát és vagyonát. Abban a korban ugyanis semmi különös nem találtatott abban, hogy a római pápának fiai voltak,