Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)
A klerikális mozgalom Magyarországon
12 kalisokat, mint az az aggodalom, hogy a protestánsoknak sikerülni fog az 1848. XX. törvénycikket végrehajtani. A secularisáció megakadályozása képezi a magyarországi klerikális mozgalomnak legfontosabb feladatát. Nem mondják meg nyíltan, mert ördögöket nem jó falra festeni, de minden jel arra mutat, hogy e miatt van ez a heviilés. Sajátszerű helyzetben van a klerikálismus a secularisatio veszélyét tekintve az általános titkos választői joggal szemben. Ez a jog programmját képezi a néppártnak, mert joggal reményli, hogy a katholikus népszövetségek meg fogják tenni kötelességüket és fanatizált tömegek a pap vezetése alatt nagy számban fogják megválasztani a néppárti képviselőket, másrészt tudják, hogy leginkább áhítozik az egyház vagyonára a sociálismus, már pedig, ha ez uralomra jut, kész a secularizáció. Az előrelátóbbak ezért már is kezdenek fázni az általános választójogtól. Az bizonyos, hogy sehol sincs oly biztosságban a papi vagyon, mint a liberalismus uralma alatt. A liberalismus 40 éves uralma alatt a secularizatió kérdése még szóba sem jöhetett. Még az alapok kiadását sem a liberális kormányok akadályozták meg, hanem az uralkodó, aki ebben legfőbb kegyúri jogainak megsértését látja. Gróf Tisza István, midőn a protestánsok gyűléseiben a protestáns földbirlokosnak a kegyurasági terhek alól való mentesítése szóba jött, ismételve ellenezte ezen kérdés elhamarkodott megoldását, utalva arra, hogy a történelmi jogokat tiszteletben kell tartani. A dolog természetéből folyik, hogy a liberalismus a katholikus egyház terjeszkedési vágyára nézve előnyös, ott tudnak ök nagy dolgokat létesíteni, ahol szabadon mozoghatnak. A szabad versenyben mindig az erősebb győz, kivált, ha e mellett ügyes és leleményes is. Magyarországon ök az erősebbek és a leleményesebbek. Bizonyítékául szolgál ebben a reversalisok dolgában elért eredmény, a melyről később lesz szó.
