Sztehlo Kornél: Felolvasások III. A klerikális mozgalom Magyarországon. IV. Dogma és türelmetlenség (Budapest, 1910)

A klerikális mozgalom Magyarországon

'23 mére, de a máséval nem törődik. Nem igen van tehát kilátás arra, hogy egy ilyen általános jellegű akció boldoguljon, Az eszme nélkülözi a népszerűséget. Szerintem a társadalmi akciót a fészekben kell kezdeni. Minden protestáns egyházközségben alakuljanak protestáns egyesületek, lehetőleg közösen lutheránusok, kálvinisták és unitárisok között. Ezen a téren az erőt adó egyesülés nem fog ütközni hitelvi akadályokba. Ezen helyi egyesületek csinálják azt a mit a katholikusok csinálnak, gyakorolják a közjótékonyságot, az irgalom cselekedeteit, gondoskodjanak a nép erkölcsi műveléséről és a gyámoltalanokat környező veszélyek elhárításáról, de tegyenek többet mint a katholikusok, abban a mit ezek nem tehetnek, neveljék és oktassák az estélyeiket látogató közönséget a dogmanélküli igazi evangéliumra, a valódi romlatlan kereszténységre. — Emellett legyenek világító fáklyái a felvilágosodásnak, a tudományos haladásnak, a szabad kutatásnak. Igen tisztelt hallgató közönség! A helyzet, a melybe a klerikálizmus terjeszkedése folytán észrevétlenül beléjutottunk igen komoly. Annál komolyabb, mert, ma már alig számíthatunk azoknak a támogatására, akik a múltban szövetségeink voltak, a felvilágosodott katholikusokéra. Ez egyrészt természetes, mert a felekezeti ellentétek kiélesedése folytán éppen azok kerülik a mozgalomban való állásfoglalást, akik a felekezeti súrlódást elitélik. Mi tehát magunkra maradtunk és így magunkban kell keresnünk az eszközöket, hogy érdekeinket megvédelmezzük. Az egyesülés erőt ad! kétségtelenül az volna a leghelyesebb, ha a protestáns egyházak között létre jöhetne az Unió. De még igen sokan vannak közöttünk, a kiket dogmatikus szempontok irányítanak és még többen vannak azok, akik féltik egyházuk hagyományos sajátszerűségét