Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

Modernismus és Protestantismus

8 Forradalmi szellem ez a hittudományban, oly fokban, aminő eddig ehhez képest a legnagyobb haereziseknél is csak kisebb mértékben mutatkozott." Az ilyen eljárás, mondja ezen író, nem az egyház igaz reformátoraira, kiket az egyház érdemeiknél fogva a szentek sorába iktatott, hanem Lutherre emlékeztet, aki megbontotta az egyházat, mivel szemmel láthatólag nélkülözte a reformátor legelső erényét, az alázatosságot. Valóban, ha a modernistáknak a pápa által tévtanoknak nyilvánított 65 tételét olvassuk, azt találjuk, hogy Luthernek az a 95 tétele, amelyet ö az emberiség nagy bámulatára a wittenbergi vártemplom ajtajára kiszegezett, ártatlan cirógatás azokhoz a merész tanokhoz képest, amelyekkel a modernisták a róm. kath egyházat reformálni akarják. És pedig ezt jól megértsük, itt nem ellenséges támadásról, hanem jóakaratú reformtörekvésről van szó. Ezek a modernisták nem lerombolni, hanem felépíteni akarják a katholikus egyházat, de persze úgy, hogy az megtagadjon mindent amit hitt és megsemmisítsen mindent, amit eddig épített. Nem egy tévtan ez, kiáltott fel a pápa, hanem az összes haerezisek összefoglalata! Csak azon lehet csodálkozni, hogy ezek a katholikus hit- és jogtudúdósok, akik a katholicismust alapjában ismerik, ilyen feladatra jóhiszemüleg vállalkoztak és van bennök annyi naivság, gondolni, hogy a katholikus egyházat így reformálni lehetséges Az egyház hü fiait leginkább bántja az, hogy ezek a modernisták katholikusok akarnak maradni és nem térnek át tömegesen a protestáns vallásra, ami ha megtörténnék egyszerre megszabadúlna a római katholikus egyház belső fekélyétől. Dudek a következő ékes szavakkal vigasztalja a boszszankodókat: „A modernismus is el fog múlni, mint annyi téve-