Sztehlo Kornél: Felolvasások I. Modernismus és protestantismus. II. A jövő vallása (Budapest, 1909)

A jövő vallása

28 A római egyház, habár a nyugaton a legújabb időben nagy vereséget szenvedett és a modernistákban saját fiai támadtak ellene, különösen nálunk hatalmas fegyverekkel küzd, pénzzel és politikai befolyással rendelkezik. Célja azonban nem az igazi vallásosság ébresztése, hanem a katholikus clerus hatalmának megvédése és kiterjesztése. A másik irány a liberális Protestantismus küzdelme, a mely különösen Németországból indul ki, s a melynek egyik kiváló apostola Harnack Adolf, a berlini egyetem theologiai tanára. Ez a kereszténység lényegét keresi és Jézus tiszta evangéliomát hirdeti. Mint kerékkötő kapaszkodik ebbe és vele élet halálra küzd az orthodox protestantismus, a melynek pedig semmi létjogosultsága nincs, mert orthodoxia és protestantismus két ellentétes, egymást kizáró fogalom. A feladat a kor eszméi és a keresztény vallás dogmái közötti ellentét kiegyenlítésében áll. Ha az átlagos modern ember — tartozzék az bármely vallásfelekezethez — a keresztény vallás alapdogmáit tartalmazó apostoli hitvallást olvassa és a mihez szokva nincs vallási dolgok felett gondolkodni kezd, lehetetlen hogy bizonyos skeptikus gondolatok ne támadjanak benne, a melyek a gyermekéveiben beléje nevelt dogmatikus tanításokkal ellentétben vannak. Belátja ezt, de nem törődik vele. A harc elől kitér, egyrészt kényelemszeretetből, másrészt azért mert azt hiszi, hogy az igazság nem való a nagy tömegnek. Triviálisán igy gondolkodik: hát persze hogy butaság a mit a papok tanítanak, de a nép nem lehet el vallás nélkül, a tömegnek szüksége van ezekre a mesékre, ne azt kutassuk, hogy mi az igazság, hanem azt nézzük, hogy a vallás a népet egy a közönséges polgári törvénynél erösebb kötelékkel fűzi az erkölcsös élethez. Ez a felfogás, a mely a vallást tulajdonképen a nép butítására és szellemi igényeinek elnyomására alkalmas eszköznek tekinti, birna talán némi gyakorlati értékkel, ha