Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

6 XXV. t.-c. 1-ső §-ában nyert törvényhozási felhatalmazás alapján, tehát törvényesen eszközölte s viszont vitat-, hatalan joga van ahhoz is, hogy az államérvényes vizsgálatok rendjét szabályozza. Nem sérthette és illetve nem is sértette meg ilyképen az egyház törvényben biztosított iskolafenntartási jogát, mert hiszen a jogakadémia ezen korlátozások mellett — mint eddig — tovább is működhetik. Az álláspontok egybevetéséből megállapithatólag — ha egyelőre eltekintünk a miniszteri álláspont érdemleges kritikájától — a miniszter az iskola fenntartási jogi lehetőség érintetlenségére, a kerület pedig ezzel szemben a tényleges lehetetlenülés bekövetkezésére utal. A miniszter álláspontja tehát a merő elmélet, az abstrakció, a hevületé viszont a realitás, — az élet álláspontja. Azt kell a továbbiakban tárgyilagos okfejtés eredményeképen eldöntenünk, hogy a két álláspont közül melyik az, amelyik az ügyben döntésre hivatott közjogi birót a maga álláspontjának megnyerni alkalmas lenne. Talán kezdhetjük azzal, hogy a jog élő valami, a jog hat, hatályosul, ez a hivatása, a rendeltetése s az olyan jog, melynek a gyakorlati lehetősége épen annak részéről, ki azzal élni hivatott, nincs meg, — az nem jog, az egy csökevénye csupán a Corpus iurisnak, vagy jobb esetben emlék — történelem. Vájjon beszélhetnénk-e még mindég jogról, — az: 1790—91 :XXVI. t.-c.-nek a Corpus iurisban való bennléte mellett, — a jogakadémia kénytelen megszüntetése esetén is, ha reá tudnánk mutatni azokra az államhatalmi rendelkezésekre, melyek miatt a jog gyakorlatba