Szontagh Vilmos: A protestáns egyházak iskolafenntartási autonomjogát ért sérelem (Miskolc, 1927)

9 schaftsordnung rüttelte, fiele eine schwere Pflichtverletzung zur Last, culpa dolo proxima, das Analogon zu dem schweren Kunstfehler des Arztes oder Technikers." Mindezekben az esetekben ugyanis u. η. hatásköri elhajlást (détournement. de pouvoir, — Verdrehung des freien Ermessens, Ermessensüberschreitung, Sviamento di potere), állapit meg, mely mint olyan, — anyagi semmiségi okot képezvén — maga után vonja az intézkedés megsemmisítését. Közigazgatási bíróságunk hatáskörének megfelelő kiterjesztése mellett tehát erre lehetne igénye és reménye az egyházkerületnek, ha a közigazgatási bíróság a szóban forgó rendeletekben az alább kifejtendők szerint ilyen hatásköri elhajlást állapitana meg. Nézzük ugyanis, hogy milyen célt tűzött ki maga elé az 1920:XXY. t.-cJ — Megállapíthatólag nem mást, mint azt, hogy a változott viszonyok megkövetelte módon szabályozza az értelmi pályák succrescentiáját. Ennek a törvénynek az éle tehát nem irányult a jogakadémiák ellen, hiszen akkoriban még állami dotációt is élveztek. Döntő fontosággal bir ezen negatívumnak a megállapítása, mert a kifejtettek szerint kizárja annak az ethikai, sót tovább menöleg, — mint a francia közigazgatási magas jogfejlődés mutatja — annak a jogi lehetőségét is jogállamban, hogy erre a törvényre hivatkozással történjék olyan kormányintézkedés, mely kimutathatólag a jogakadémiák elsorvadásához vezet. Ezt nem engedi meg, sem a kiindulási alap az 1920. évi XXV. t.-c., sem pedig az 1790—91 :XXVI. t.-c., mely ezzel halálosan találva van. Más megítélés alá esik természetesen az államvizsga-