Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

Illésházy István (falfestmény)

szorította a zsiitvatoroki béke megkötésére és: így véget vetett a tizenöt éves török háború nemzet­pusztító dühöngésének. De a »magyarok Mózese« csak az igéret föld­jének széléig vezethette el nemzetét, mert 1606­ban Kassán, talán megmérgezés következtében meghalt. Biocskai református volt, de méltó, hogy a mi »evangélikus pantheonunk«-ban is ott legyen a képe, mert közös vallásszabadságunk diadalmas bajnoka. De méltó azért is, mert küzdelmének és diadalának első osztályosa, Iilésiházy István, hi­tünk sorsosa volt. A két nagy férfiú freiskóképe ezt a termet a protestáns testvériség templomá­vá avatja. Illésházy István (1540-1609.) lllésházynak gazdagsága és tekintélye foly­tán az volt a jelentősége a Magyar Királyságban, ami Bocskainak Erdélyben. Rudolf korának két­ségbeejtő közviszonyaitól elkedvetlenítve, váraiba zárkózva szemlélte a világ folyását és> a poíitikába nem avatkozott. De mindez hiába volt. Régi ma­gyar szálló ige bizonyult szinte valónak: »H'a ma­gyar vagy és hosszú életű akarsz lenni, gazdag ne légy.« Rudolf vezére, a kapzsi Belgiojoso, a felség­sértés hamis vádjával lépett fel elilene és várait elfoglalta. Illésházy nagynehezen lengyelországi birtokaira menekült. Arra az örömhírre, hogy Belgiojoso kudar­cott vallóit Bocskai ellen való támadásával!). Hlés­5

Next

/
Thumbnails
Contents