Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

BEVEZETÉS. A Pesti Deáktéri Evangélikus Magyar és Német Testvéregyházak Leánygimnáziumának sütőutcai díszterme nemcsak gyülekezetünk, hanem bizonyos tekintetben országos evangélikusi egyházunk életének középpontja is. Itlt tartják gyűléseiket különböző fokozatú egyházi testületeink fel az egyházegyetemig. Igen sok iskolai, belmiszsziói és más egyházi jellegű ünnepélynek is színhelye e szép terem, mely azóta letlt a szó teljes értelmében »díszterem«, mióta a kisebb tanácstermet taníitási teremmé tették és onnan egyházi kiválóságaink képeit (mellszobrát) idehelyezték át. 1787 óta, innen-onnan három félszázados gyülekezetünk dicsőséges történetéről beszélnek e képék. Illetőleg Bocskai István é.s Illésházy István arcképe belekapcsolja az egyházközség újabbkori történetét országos egyházunk négyévszázadosi történetébe. Nagyjaink méltatásában történeti sorrendet követünk. Először Bocskairól és Illésházyról szólunk, azután egyházi kiválóságainkat annak a félfél századnak (1787—1837, 1837—1887, 1887— máig) keretébe illesztjük bele, amelyikbe működésűknek súlya esik.