Szigethy Lajos: Evangélikus magyar arcképcsarnok (Budapest, 1936)

Liedemann János Sámuel (Schwind képe)

Kalchbrenner József. (1776-1834.) Sopronban született, dunántuli magyar és német gyülekezetekben volt lelkész. Jó híre Budapestre is eljutott. 1819-ben, Molnár Jánosnak a pesti gyülekezet első lelkészének haliálé után a hívek bizalma felé irányult! Jó szónokot, buzgó lelkipásztort, békeszerető egyházi vezért nyertek benne. Költői tehetség is volt, a pásttá gyülekezet részéről kiadott német énekes könyvet ő szerkesztette és benne több szép éneke jelent meg. És a békesség emberének kora, de nem arő hibájából mégis a békétlenség kora lett a gyülekezetben. Mivel e dunántúli ember tótul nem tudott, tót segédlelkészt kellett mellé hívni: Kollár Jánost, a tótok egyik legnagyobb költőjét, ezt a nemzetiségéért rajongó férfiút, akiben határtalan volt az erély és aki a tót híveknek a magyarok és németektől teljesen független gyülekezetbe való egyesítésére törekedett. Nem is nyugodott, míg célját 1834-ben el nem érte. Húsz évvel később pedig a tót gyülekezet mai új otthonába, a Kerepesi (Rákóczi)-útira költözött át. Liedemann János Sámuel. (1756 — 1834.) Liedemann J. S. derék iglói kereskedő fia volt. A család több vezéremben' adott az evangélikus világnak. Liedemann Márton, kiváló lőcsei tanár, volt az első, aki evangélikus gimnáziumban 10