Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

17. A Selmecbányai diákok. Breznyik János

93 huszonötéves tanári jubileumára Arany János verset írt a tiszteletére. Pedig annak a lantja élő emberek dicséretére nem szokott megpendülni. Tanári jubileumra. Te ritka férfi! áldjad Istened, Ki oly önérzettel dúsgazdagon Állhatsz pihenni meg pályád felén. Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak, (Egy emberöltő) s érett fériiésszel Köszönve, amit ifjakért tevéi. Legszebb jutalmad így tőlük nyered. A SELMECBÁNYÁI DIÁKOK. BREZNYIK JÁNOS. Míg e sorokat írom, asztalomon fekszik Breznyik János igen érdekes kétkötetes könyve: A Selmecbányái evangélikus egyház és líceum története. Valóságos eleven arckép. Hadd keressek meg ezen néhány olyan vonást, mely a selmeei iskolát többi testvérei sorában határozott ós igen kedves egyéniséggé teszi. Feltűnik mindjárt, hogy a protestáns szegénységet itt hatványozott mértékben találjuk meg. A XVII. században például az iskola rektora a hét bizonyos napján házról-házra járt a fiúkkal. Ezek énekeltek, ő meg átvette az önkéntes adományokat az iskola javára. De ha igaz, hogy a gazdag ember tevéhez hasonlít, mely nem tud átmenni a tű fokán, akkor a szegény ember meg olyan világravaló, hogy átbújik még a tű fokán is. A selmeei világravalóság, ötletesség példája az is, hogy a tandíjat ugyan senkinek