Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

13. A Gregussok: Mihály, Ágost, Gyula, János

74 seket írt. Mint német író is nevezetes. De németül is legtöbbnyire azért forgatta a tollát, hogy nemze­tünknek szolgáljon, irodalmunkat, történeti, nem zeti egyéniségünket világnyelven ismertesse. Ezzel is példa arra, hogy felekezetünknek németül jól ludó fiai, külföldi összeköttetéseikkel mennyiszer szereztek jó barátokat nemzetünknek. Mint lelkes magyar ember, ő volt az első evan­gélikus tanár, aki magyarul tanította a filozófiai tárgyakat és a történetet is, még pedig igazi demo­krata szellemben. Üldözésektől a derék József ná­dor mentette meg. Mint a· pozsonyi líceum Magyar Társaságának vezető tanára, majdnem hivatalát vesztette, mert egy ülésen a fiúk tomboló lelkesedése között a vér­tanú Zrínyi Boldizsárról balladát szavalt el. Ennek a remek szavalásnak emléke élt a Magyar Társa­ságban az én apám korában is, aki tíz évvel később a kör könyvtárosa volt. Ezért a szavalásért is be­vádolták Gregusst. Az üldözéstől ekkor József ná­dornál is nagyobb úr, a halál mentette meg. Korán halt meg, a nemzet ós az egyház nagy veszteségére. Mert, sajnos, a korai halálra hajló szervezet is Greguss-örökség. Fia, Ágost (1828—1882), a legnagyobb Greguss, Eperjesen született az ősi kollégiumban, abban a tanárlakásban, ahol később én is gyakrabban meg­fordultam Hazslinszky Frigyesnél, a nagy bota­nikus-tanárnál. Ugyanazokat a lépcsőket koptatta, amiket előtte Thököly és Kossuth. Ablakából arra a helyre lát­hatott, melyet Caraffa áldozatainak nemes vére ön­tözött. Megtelt a lelke a kuruc-kor dicső hagyomá­nyaival. Mikor Eperjesre visszakerült diáknak, a kollé­giumi Magyar Társaság lelkes tagja volt és kitűnt

Next

/
Thumbnails
Contents