Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

9. A dobsinaiak és Pákh Mihály

52 DOBSINA ÉS PÁKH MIHÁLY. A szabadságharc ügyének lelkes támogatásáért magyarhoni egyetemes egyházunknak mind a négy püspökét felfüggesztették állásától. Szeberényi János Selmecbányái lelkészt, a Bányai-egyházkerület püspökét, akinek unokája, Lajos, a mostani békéscsabai lelkész „Luther vagy Loyola" című könyvével megmutatta, hogy benne is Luther lelke lakik. Stromszky Ferenc pozsonyi lelkészt, a Dunáninneni-egyházkerület püspökét, Haubner Mátét a Dunántúli, végül Pákli Mihályt, a Tiszai-egyházkerület püspökét. Ez utóbbi kettőnek azonkívül a börtön gyötrelmeit is el kellett viselnie. # Pákh Mihályt a szepesiek a maguk büszkeségének vallják. Igazuk is van. Élete tekintélyes részét közöttük töltötte el, mint iglói lelkész. És szülővárosa, Dobsina, ez az evangélikus német sziget, északi Gömör vármegye gyönyörű vidékén, nyelvében, népe jellemében, szokásaiban hasonlít a dél keleti Szepesség derék, német „griindlerek" lakta kis bányavárosaihoz. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a dobsinaiakban a cipszerek sok jó tulajdonsága: szorgalma, takarékossága., vallásossága, jellemszilárdsága, lelkes hazafiassága talán még fokozottabb mértékben ki van fejlődve. Nem hiába bányászok, kővel, vassal bánó emberek. Jeliemiik is szilárd, mint az a kőzet, amiből kemény munkával a vasat, kobaltot, nikkelt kibányásszák. Régi jó barátom, Szlávik Mátyás, a kiváló teológiai tanár és író, aki maga is dobsinai, beszélte szülővárosa lakosairól, hogy azok erős