Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)
8. Haubner Máté
48 A derék szülők Haubner Mátét, áldozatot nem kímélve taníttatták, Győrben, majd Sopronban, végre Jénában. Azután hosszabb ideig nevelő volt a fejedelmi vagyonú és szinte fejedelmi rangú Ghyka-családnál. A finom úri fellépésnek, amit így elsajátított, nagy része volt pályája sikereiben. Jó apámtól hallottam, aki, mint fiatalabb kortársa jól ismerte, hogy szép külsejével, nagy műveltségével, finom modorával, egész lényéből kisugárzó előkelőségével és szívjóságával meghódította az embereket. Mint a felső vasvármegyei szalónaki igen népes németnyelvű gyülekezet lelkésze, nagyon népszerű lelkipásztora volt több ezer hívének. A szó szoros értelmében „pásztori" volt a hivatása. Valami húsz, egymástól magas hegyekkel elválasztott faluban szétszórva élő híveit csak úgy gondozhatta, hogy járta az erdőt, mezőt alkalmas és alkalmatlan időben. Jó barátságban élt szomszédjával, a felsőlövői lelkésszel, Wimmer Ágosttal. Sok tekintetben különbözött egymástól a két ember: a heves Wimmer és a szelíd Haubner. De mind a kettő nagy pap volt. Nagy, nemcsak tehetségével, hanem hitével és önfeláldozó bátorságával. Haubner jó hírneve messze elterjedt: 1829-ben az előkelő győri gyülekezet hívta meg papjának. A XIX. század második harmadai nemcsak hazánkban, de egyházunkban is az ébredés, a vizek megmozdulásának kora. Zay Károly gróf egyetemes felügyelő, Kossuth Lajos, Pulszky Ferenc, Wimmer, Vajda Péter és velük Haubner is a reformkérdések egész sorát dobták bele gyújtó kanócként a közvéleménybe. A zayugróci értekezlet, a modern tanterv megalkotása, a gyámolda, a közalap, a reformátusokkal való unió, Budapesten közös protestáns főis-