Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

1. Bevezetés

BEVEZETÉS. Az elmúlt iskolai évben azok, akik jól átgondolt terv szerint dolgoznak az ifjúság nevelésén, az ifjúsági körök részére uralkodó kérdésnek a keresztyéni és emberi erények közül a hősiességet tűzték ki. Ebben a harmadik kötetben én is magyar hősök érdemeit fűzöm gyöngysorba: akik a szószéken, az íróasztalnál, a kormánypolcon, a harcmezőn, a börtönben vagy egészségük, életük kockáztatásával a tudás titkait kutatva, mutatták meg, hogy az önfeláldozó, bátor Luther lelki fiai. Azután a Boáz mezején kalászt szedő Ruth példájára összegyüjtögettem még néhány elmaradt, de az eddigieknél nem kevésbbé értékes emberkalászt. Jól tudom, hogy ez a gyűjtemény távolról sem teljes. Marad még magyar Luther bőven, akikről fiatalabb írótársaim megemlékezhetnek. A nagy reformátorok egész sora: Erdősi Szilveszter János, Sztárai Mihály, Stockei Lénárt és társaik. Nagy papok: Czékus István, Zelenka Pál, Karsay Sándor, Thébusz János, a dunántúli piétista lelkészek, a vértanú Rázga Pál, a, Kemények, Gedulyak, Y

rlati ár ok, Barthaelomaidesek, Szeberényiek, Torkosok. Világi nagy urak: Telekesi Török István, Öcsai Balogh Péter, Zsigmondy Jenő, a Zayak, 1*