Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

7. A pesti gyülekezet. Liedemann Sámuel

38 les vallásszabadság· és viszonosság törvénybeiktatásával, a fényes nappal verőfényes dele. A PESTI DEÁK-TÉRI EGYHÁZ. LIEDEMANN SÁMUEL. Anekdota szól az egyszeri pesti emberről, aki még a Lánchíd előtti korban elvetődött a Fekete-erdőbe, a Duna forrásához. Bámulva látta, milyen vékonyan csörgedező ér itt az a folyam, mely otthon a nehézkes gabonásbajókat ringatja a hátán. Elgondolta, milyen nagyszerű dolog volna elrekeszteni itt a Dunát, hogy otthon száraz lábbal lehessen átjárni Pestről Budára. Ha közel másfélszáz évvel visszamegyünk a múltba, a megalakuló kis pesti gyülekezetet ilyenforma érzéssel szemlélhetjük. Ma hatalmas folyam, akkor kicsike ér. Ma a vele egy életközösségbe tartozó Újpesttel és a többiekkel együtt a megcsonkított haza evangélikus népének jóval több, mint tizedrésze él Budapesten. Ünnepélyes alkalmakkor püspöke után valami félszáz lutherruhás férfiú vonul, aki itt valamilyen lelkészi munkakört tölt be. Akkor az evangélikus családok száma csak negyven volt, jóval kevesebb, mint ma a papoké. Az evangélikus családok csekély számát sajnálattal állapította meg az a fényes társaság is, mely a pesti evangélikus előkelőségekből összejött Beleznay gróf generális özvegyének, született Podmaniezky Mária bárónőnek szalonjában. Azon tanakodtak, hogyan merjék a nemrég (1781-ben) kiadott türelmi rendelet értelmében, a gyülekezetté alakulás megengedését kérni, mikor annak alapfeltételét, a száz családot kimutatni nem lehet. Ekkor isteni sugallatra eszükbe jutott, hogy a