Szigethy Lajos: Luther lelke. III. (Budapest, 1928)

5. Petrőczy Kata Szidónia

26 korára való tekintettel elengedték neki, de holtig tartó fogságra kárhoztatták. A börtönnek lelki és testi kínjait nemesen tűrte. Gyakran énekelte Mária királynénak, II. Lajos özvegyének énekét (Mag ich Unglück nicht widerstehen) , melyet tótra lefordított. A sokat szenvedő hitvallónak végre 1740-ben, tizenkétesztendei fogság után, a halál hozta meg a sóvárogva várt szabadulást. De még meghalni sem hagyták nyugodtan.. A jezsuiták a halálos kínok között vonagló öregnek erőszakkal szájába tömték a szentelt ostyát. Azután diadalmasan hirdették, hogy a nagy tévelygő utolsó órájában visszatért az „anyaszentegyház" kebelébe. Ünnepélyesen egyik katholikus templom sírboltjába temették el. Egyik jezsuita féllengző beszédben dicsőítette „a nagy megtérőt". Minket azonban mindez nem téveszt meg. Mi Κ ermannt úgy tiszteljük, mint annak a hitben és szenvedésben gazdag kornak eleven megtestesülését, akiben a magyar hazának, a szabadságnak és a lutheri egyháznak szeretete a legszebben együtt nyilatkozott meg. BÁRÓ PETRŐCZY KATA SZIDÓNIA Ha Kermann Dániel szenvedésekben és küzdelmekben kifogyhatatlan életén végigtekintünk, mély részvétre buzdulunk. De azt mondjuk magunkban: a férfi sorsa végre is a harc. Az ő lelke sas, mely vésszel-viharral szembeszállva tör felfelé a napba, a megdicsőülésbe. Részvétünk sokkal fájdalmasabban nyilallik szívünkbe, ha szenvedni látjuk a galambot, a női lelket, melyet minden igazi férfiú véd és óv a szenvedésektől. Míg ő maga küzd, addig