Szigethy Lajos: Luther lelke. II. (Budapest, 1927)

11. Vajda Péter

71 közvéleményt foglalkoztatta, őt is erősen érdekelte. A protestáns unió és Pesten közös protestáns főiskola alapítása mellett alapos értekezésben foglalt lelkesen állást. Így mintegy munkatársa lett egyháza vezéreinek, Zay Károly egyetemes, Prónay Albert báró bányakerületi felügyelőnek, Kossuthnak és Székácsnak. Fájt neki, hogy a pesti evangélikus gyülekezet nem öt, hanem a különben szintén nagyon kiváló Tavassy Lajost választotta meg tanárának. Örömmel elfogadta tehát a szarvasi gimnázium meghívását és három rövid, de tartalomban annál gazdagabb évig (1843—1846) volt az iskolának igazgató-tanára. Határtalan buzgósággal és rátermettséggel teljesítette igazgatói és tanári hivatását. Lelkesen tanított, saját, kitűnő tankönyvei alapján. Tanítványainak nem kegyetlen zsarnoka, hanem szerető atyja volt. Tanárok, elöljárók megdöbbenésére a megalázó botbüntetést eltörölte. És a fegyelem nem dűlt össze, sőt szemlátomást javult. A tanulók hálából a beléjük helyezett bizalomért, igyekeztek arra méltóvá lenni. A tanulókból alkotott esküdtszéknek, ez elsőfokú bíróságnak alig volt dolga. Az ifjúság becsületbeli kérdésnek tekintette, hogy Vajda kedvéért mindenki jól viselje magát és jól tanuljon. Már az első iskolai év végén olyan kitűnő vizsgálatot tett tanítványaival, hogv a diákság és a helység művelt közönsége, elragadtatásában fáklyás zenével üdvözölte a szeretett tanárt és vezért. Mert az egész társadalom és a gyülekezet is meghajolt egyéniségének varázsa előtt. Tüzes magyarsága környezetére is áthatott. A jóravaló tót hívek elhatározták, hogy ez eddigi évenként néhányszor tartott magyar istentisztelet helyében, minden vasárnap legyen á tót mellett magyar prédikáció is. Vajda maga is gyakrabban prédikált magyarul és elragadta a kö-